Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

Az előadottak alapján sötét és kietlen jövő elé néz községeink népe. Alulírott, mint ref. lelkipásztor az aggódókat és kétségeskedőket alig tudom megnyugtatni. Amikor az egész világon - Istennek legyen hála - a békesség légköre kezd kialakulni, nálunk a háborúság és bizonytalanság veszi körül az embert. Ez az ember betegen jött haza a Protektorátusból. Nem értem meg a magyart, aki internálásba juttatja embertársát emberi gyarlóságból! Nem értem meg a szlovákot, aki felelősség nélkül vállal megbízatást és nem törődik embertársa fájdalmaival! Nem értem meg a hatóságot, amely az állam érdekét abban látja, hogy javak menjenek tönkre, családok fájdalma gyarapodjék vizsgálati fogságba hurcolt kedveseik utáni gonddal és aggódással, valamint összetakargatott vagyonuk romlásával. Mi lesz a jövő? Az állam jövője? Ki fog vetni? A správca nem érti, a tulajdonos, mint megbélyegzett, nem akar! A kisember, a szegényebb látja a gazdaságilag erősebb sorsát, nem fog dolgozni. Kihal a szeretet, a megértés!! Tépelődésemben keresek Istenbe vetett hittel egy romba dőlt világban megértő szívet, igaz embert, aki segíteni akar a jobb jövőért, a békességért!!! Hodoson, 1945. aug. 23-án Vágó Ede ref. lelkipásztor 18 Peéry Rezső: Memorandum a csehszlovákiai magyarok helyzetéről „A szegény embernek nem lesz kenyere, legfeljebb egy marék rozs vagy árpa; szegény felesége teherbe esik és négy vagy hat kicsinyük lesz a kemence körül, amely csak nagy ritkán meleg; kenyeret kérnek, sikítanak, az éhségtől őrülten... És mintha nem lenne elég ennyi nyomorúság, fosztogatók jönnek és mindent kikutatnak... mindent összeszednek... és elhurcolnak... ne is kérdezzük, kifizet érte." (Gerson kancellár a Vivat Rex

1 című beszédében, melyet 1405. november 7-én mondott el a párizsi udvar előtt.) Pozsony, 945. október közepén 76