Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

Függelék

3 L. kötetünk 2. sz. dokumentumát! 2. POZSONYI MAGYAR ÉRTELMISÉGIEK EMLÉKIRATA A CSEHSZLOVÁK KORMÁNYHOZ ÉS A SZLOVÁK NEMZETI TANÁCSHOZ Emlékirat és Helyzetkép a csehszlovákiai magyarság sorsáról 1945-ben. Közzétette, valamint bevezetővel és jegyzetekkel ellátta: Molnár Imre. Regio, 1990. január, 1. sz., 112-131. p. Molnár Imre sem a dokumentumközlést kísérő bevezetőjében, sem annak jegyzetanyagában nem tünteti fel az emlékirat lelőhelyét. Feltehető azonban, hogy szövegközlése alapjául dr. Szabó Károlynak az 1. sz. dokumentumunk jegyzetanyagában említett valamelyik munkája szolgált. Az emlékiratot a dr. Czibók János, Garzuly Ferenc, dr. Neumann Tibor és Szalatnai Rezső összetételű küldöttség adta át Gustáv Husák és Tomáš Tvarožek megbízottaknak a következő levél kíséretében: Igen Tisztelt Szlovák Nemzeti Tanács! A Szlovákia területén élő magyarság tisztelettel jelentkezik a csehszlovák kormány, illetve annak Szlovákia területén működő jelenlegi képviselője, a Slovenská národná radánál. A Szlovákiában élő magyarság emelt fővel kijelentheti, hogy 1939. március 14-től a mai napig sem gondolatban, sem tettben nem vétkezett a demokratizmus és a humanizmus gondolata ellen. [A] Szlovákia területén élő magyarság nyugodt lelkiismerettel állíthatja, hogy saját köreiben sikerült neki a legnehezebb körülmények között is megtartani és fenntartani azokat az eszméket, melyek az embert érdemessé teszik arra, hogy megbecsülésben részesüljön. A szlovákiai magyarság egyetlen pillanatig sem akarja letagadni azt a tényt, hogy a trianoni békeszerződés után sorsának jobbrafordulását a békeszerződésnek egy békés revíziójától várta és remélte. Ezt a vágyát azonban mindig békés úton kívánta elérni. A magyaroknak ezen óhaja és politikai célkitűzése nem irányult a cseh vagy a szlovák nemzet ellen. A Szlovákiában működő Magyar Párt elnöke és politikai irányítója Esterházy János volt. Mi, akik legszűkebb munkatársai közé tartoztunk, tudjuk azt, hogy politikai ténykedéséről a csehszlovák kormány, illetve a Slovenská národná rada jelentést szándékozik előterjeszteni. Mivel azonban Esterházy János jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy a csehszlovák kormány, illetve a Slovenská národná rada előtt megjelenjen, kérjük tisztelettel, hogy a következőkben előteijesztett emlékiratunkat méltóztassanak ideiglenesen tudomásul venni, azzal, hogy abban a való tényeket adjuk elő. A legmélyebb tisztelettel kérjük a csehszlovák kormányt, illetve a Slovenská národná radát arra, hogy - mielőtt a magyarok ügyében végleges döntést kívánna hozni - emlékiratunkat jóakaratúlag elbírálni, és amennyiben valamelyes felvilágosításra volna szükség, úgy a párt elnökén, Esterházy Jánoson kívül, alulírottakat meghallgatni szíveskedjék. Magyar Végrehajtó Bizottság." Molnár Imre szerint az emlékirat szövegét Szalatnai Rezső írta. A dokumentum Memorandum madarov na Slovensku című szlovák változatát a nevezett megbízottak és a Szlovák Nemzeti Tanács érdembeli válasz nélkül hagyták. Ami akkor is igaz, ha kötetünk 5. sz. dokumentuma szerint „a két szlovák miniszter az emlékirat felolvasása után külön-külön is megállapította, hogy valóban, a szlovákiai magyarok az elmúlt Tiso-országban jól viselkedtek, hogy a németekkel történő azonosítást nem érdemlik meg..." A 12. sz. dokumentum arról tanúskodik, hogy „a szlovák belügyi kormánymegbízott a küldöttségnek adott válaszában kénytelen volt a magyarok fa294