Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

Függelék

sisztaellenes beállítottságát elismerni". Ám hogy némi eredménye mégiscsak volt a Magyar Végrehajtó Bizottság szóban forgó, kötetünkben 1. és 3. sorszám alatti dokumentumainak jelzi, hogy az SZNT 1945. május 24-i rendelete különbséget tett a „magyarok és a németek megítélésében". -L. a 12. sz. dokumentumot! De ezzel kapcsolatban 1. még a 20. sz. dokumentumot is! 1 Ismeretes ezzel kapcsolatban Esterházy János egyik kihallgatási jegyzőkönyve, melyben a politikus a következőképpen vall hollétéről a szóban forgó napokban: „1945. IV. 6-án a Sedlárska utcában egy orosz katonai járőr letartóztatott és a Ferenciek terére a Mirbachházba vitt, ahol kihallgattak és 1945. április 18-ig fogva tartottak. Ekkor minden további nélkül szabadlábra helyeztek. Április 20-án, miután odahaza egy kicsit kipihentem magam, elmentem a belügyi megbízotthoz, dr. Husákhoz, és ott bejelentettem, hogy állok rendelkezésére, nehogy azt gondolja rólam, hogy valahol rejtőzködöm. Ő azt mondta nekem, hogy jó, hogy jelentkeztem, de neki most engem le kell tartóztatnia. Behívta a civilben levő biztonsági szerveket, akik elvittek engem az egykori rendőrigazgatóság börtönébe a Benešov utca 42be, ahol dr. Hojstrič hallgatott ki. Itt tartottak börtönben 1945. június l-ig..." - Esterházy János kihallgatási jegyzőkönyvéből (részletek, Molnár Imre fordítása). In: „Az örökség", 15-16. p. Esterházy János nővére, Esterházy Lujza emlékiratában a következőképpen ír a politikus napjairól a kérdéses időszakban: „A Magyar Pártban, kollégáival készítettek egy memorandumot, amelyben a csehszlovák hatóságok védelmét kérték a magyar lakosság számára. A memorandum átadása érdekében János kihallgatást kért Gustáv Husák belügyi megbízottól. El is indult hozzá a memorandummal, de barátai hiába várták vissza." - Esterházy Lujza: Szívek az ár ellen..., 156. p. E szerint Esterházy János a Magyar Végrehajtó Bizottság 1945. április 13-i levelének megszövegezésében nem vehetett részt, ám feltételezhető, hogy a Magyar Pártban már közvetlenül a kassai kormányprogram kihirdetése, azaz április 5-e után, tehát Esterházy első letartóztatása előtt fontolóra vették a tiltakozás számításba jöhető formáit és a lehetséges ellenlépéseket, így már ekkor felmerülhetett a szóban forgó levél, illetve Emlékirat - mi több: a Magyar Végrehajtó Bizottság - terve is. Az Emlékirat megszövegezésében - tekintettel annak április 19-i keltezésére, illetve arra, hogy Esterházy t egy nappal korábban kiengedték a(z orosz) fogságból - a politikus már közvetlenül is részt vehetett, jóllehet annak aláírói között - minden bizonnyal taktikai megfontolásból - nem szerepelt a neve, s április 19-én nem volt ott az Emlékirat átadói között sem. Ugyanilyen megfontolásból kerülhetett a szövegbe a pártelnök-gróf akadályoztatottságára való utalás is, melynek a kihallgatási jegyzőkönyv ama tétele is ellentmondani látszik, hogy április 20-án mégis megjelent dr. Gustáv Husák belügyi megbízottnál. Tehát egyelőre tévedésnek tűnik Esterházy Lujzának az az utalása, miszerint öccse a memorandum átadása miatt kereste volna föl Husákot, hacsak ő maga is nem szerkesztett egy eleddig ismeretlen emlékiratot, ám erre vonatkozóan eddig még nem került elő bizonyíték. 2 Valószínűleg az Emlékirat Regio-beli közlésekor elkövetett sajtóhiba, ugyanis Alexander Mach az Esti Újságot tiltotta be, amelynek helyébe lépett aztán néhány hónappal később az ugyancsak Esterházy János kiadásában megjelenő Magyar Hírlap, s az szüntette be tevékenységét 1944. október 31-én. 295