Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

Függelék

Bokor Ferenc vádlott részben beismerte bűnösségét. A bizonyítási eljárás alapján nyilvánvaló, hogy nem tudott a CSMADNÉSZ nevű illegális szervezet tevékenységéről, hanem saját szakállára cselekedett. Saját elhatározásából ment illegálisan Magyarországra, Esztergomba, Mindszenty bíboroshoz, és tért vissza Csehszlovákiába hírszerzésre vonatkozó instrukciókkal, s ezeket az instrukciókat pontosan teljesítette úgy, hogy felkereste Dél-Szlovákia középső részében a lelkészeket, s a szerzett híreket elküldte Mindszenty bíborosnak, Ha tehát összegezzük valamennyi vádlott tevékenységét, látjuk, hogy a cél, amelyre törekedtek, a Délkelet-Európa államaiban, nevezetesen a Csehszlovák Köztársaságban fennálló népi demokratikus rendszer megdöntése volt. Ez világos abból, hogy a vádlottak tevékenysége nem volt egyedülálló Délkelet-Európa államaiban, ahol a második világháború befejeződése után a Szovjetunió döntő győzelmének eredményeként a dolgozók döntő többségének részvételével olyan kormányok kerültek uralomra, melyek ellen már a kezdet kezdetétől az egyes államok reakciós körei minden lehető akcióra vállalkoztak, hogy megakadályozzák e népi demokratikus rendszerek konszolidálódását, és ehhez minden eszközt, minden lehetőséget felhasználtak, amit a pillanatnyi helyzet nyújtott. Világos, mint ahogyan az később kiderült, hogy a reakciónak ezt az aknamunkáját külföldről irányították a nyugati imperialisták és a népi demokratikus államokbeli exponenseik, s ez utóbbiak közé tartozott Mindszenty bíboros is. O csak kihasználta a szlovák-magyar határvidéken fennálló nemzetiségi kérdést arra, hogy aláássa a viszonyok konszolidálását, kivált akkor, amikor 1948 februárja előtt úgy vélte, hogy a dolgozók és a munkásosztály győzelme Csehszlovákiában még nem végérvényes, amikor a reakció még garázdálkodott nemcsak Magyarországon, hanem Csehszlovákiában is, és amikor minden erejével és minden eszközzel igyekezett megakadályozni a magyarok és szlovákok békés együttélését mind Csehszlovákiában, mind Magyarországon. Mindszenty bíboros végső célja éppen a népi demokratikus államok békéjének és az ott folyó építőmunkának aláásásával az volt, hogy előkészítse a talajt a reakció hatalomátvételéhez és ennek politikai célja és kifejezése a Habsburg-monarchia felújítása lett volna a Duna-medencében. A vádlottak, főként dr. Arany, Mészáros, Restály, Lipcsey, valamint Hentz, Hajdú és Varró is igen jól ismerték ezeket a körülményeket mint intelligens és magas műveltségű emberek, s jól fel tudták becsülni, hogy a csehszlovákmagyar határvidék hol és miben a legérzékenyebb, s hogy milyen módon lehet ott zavart és nyugtalanságot kelteni. Ugyanígy nyilvánvaló, hogy Mészáros és Restály vádlottak Mindszenty bíboros feltétlen hívei voltak, mert a főtárgyaláson saját védőjük egyenes kérdésére, hogy milyen álláspontot foglalnak el Mindszenty bíboros politikai tevékenységével szemben, csak kitérő választ adtak, és csupán egyetlen vádlott, Víz váry, ítélte el ezt a tevékenységet. Az összes említett vádlottak tettei kimerítik egyfelől a Tt. 50/23. sz. törvénye 2.§-a 274