Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

Függelék

abban is, milyen módon szerzik meg azt az anyagot Mindszenty bíboros számára, amely érdekli, s amelyre Mindszentynek szüksége volt a közép-európai népi demokráciák ellen irányuló felforgató tevékenységéhez. E gyűlés után Hajdú tovább dolgozott az illegális szervezetben mint összekötő, és felkeresett magyar nemzetiségű lelkészeket Szlovákia keleti részében, így dr. Szakált és Oremust, s igyekezett őket rávenni, hogy támogassák a szervezet tevékenységét, habár mint ismeretleneket a részletekbe ezeket nem avatta be. Hajdú mint a műszaki főiskola abszolvense és mint értelmiségi szintén kellett, hogy tudjon arról, milyen célokat követ Mindszenty bíboros, s ha ezt tudatosan támogatta, szintén azzal a szándékkal cselekedett, hogy ártson a köztársaságnak. Dr. Arany László, Mészáros Gyula és Restály Mihály - mind a három vádlott tagadta bűnősségét, azzal védekezve, hogy csak javítani akart a köztársaságban élő magyarok helyzetén, s hogy nem tudott arról, hogy létezik valamiféle titkos szervezet, s arról sem tudott, hogy e szervezet mögött Mindszenty bíboros áll, s hogy tevékenységükkel egyáltalán nem volt szándékuk ártani a köztársaság érdekeinek. Ez a védekezésük azonban egyáltalán nem helytálló. Dr. Arany beismeri, hogy Hentz tájékoztatta őt a röplapakcióról, mind a nyugati, mind a keleti akcióról, és hogy ő utasította is Hentzet, hogy a röplapakciót abba kell hagyni, mert túlságosan veszélyes, és a szervezet lelepleződhetne, s amikor így be volt avatva az egész ügybe, ő maga ment Rozsnyóra, ahol Hajdú vádlott segítségével gyűléseket szervezett dr. Csiliknél és a vádlott Vízvárynál, s azt is beismerte, hogy gyakrabban találkozott Hajdúval és Hentzcel, és hogy velük a szervezet tevékenységének egész eljárásáról megegyezett. Hajdú Hentzcel együtt volt dr. Aranynál a további tevékenységgel foglalkozó megbeszéléseken. Amikor dr. Arany így ténylegesen átvette az egész illegális szervezet, a CSMADNÉSZ vezetését, az együttműködéshez odavette dr. Paksi tanácsára annak két unakaöccsét, Mészárost és Restályt, akik mint fiatal papok, Mindszenty feltétlen hívei, megbízható támaszai lettek a szervezet tevékenységének. Mészáros vádlott, aki nem vehetett részt a szervezetnek a bratislavai Szlovák Egyetem épületében tartott gyűlésén, amelyet Hentz szervezett meg dr. Arannyal együtt, de Hentz és dr. Paksi útján részletes tájékoztatást kapott az egész gyűlésről, s csak a szervezetnek Restálynál, Komáromban tartott második összejövetelén kapcsolódott be teljes mértékben az illegális munkába, es amikor 1947 tavaszán Szlovákiába jött a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság, érintkezésbe lépett a magyar klérusnak az ebben a bizottságban működő képviselőjével, dr. Pethővel, aki aztán irányította a szervezet tevékenységét, gondoskodott a Mindszenty bíborossal való összeköttetéséről, és a szervezet működését éppen Mészáros útján támogatta. Mészáros és Restály vádlottak ugyan azt állítják, hogy az anyag, amelyet ők Pethőnek átadtak, a szlovákiai katolikus püspöki karral folytatandó tárgyalás céljára készült, főként [...]' s ebből következik az is, hogy Vízváry vádlott éppúgy bűnös, mint a szervezet többi tagja. 273