Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

50 A csehszlovákiai magyarok kérése az UNESCO-hoz A Csehszlovákiában élő közel háromnegyedmillió magyarnak 1945 tavasza óta nincsen egyetlenegy elemi, egyetlenegy középiskolája, egyetlenegy szakiskolája. Holott azelőtt a régi Csehszlovákiában megvoltak minden kategóriában a magyar nyelvű iskolák. 1938-ban, az akkori Csehszlovákiában ezekbe az iskolákba 12 400 magyar gyermek járt. Azóta az iskolaköteles magyar gyermekek száma természetesen növekedett. Ma nincs egyetlenegy iskolánk sem, és így a magyar gyermekek egy része kénytelen a színmagyar falvakban és városokban felállított szlovák iskolákba járni, ahol nem is érti a tanítás nyelvét. A többség azonban semmiféle iskolába nem jár, mert szlovák iskola a magyar vidéken is kevés van. Úgyhogy ma már több tízezer számra lehető a tízéves magyar analfabéták száma, akiket így a mai faji és nyelvi kiválasztás alapján álló csehszlovák iskolaügyi politika mesterségesen analfabétává tesz. 1945-ben a csehszlovák kormányzat bezáratta Szlovákiában az összes magyar közművelődési egyesületeket és vagyonukat elkobozta. A magyar könyvtárakat Pozsonyban, Kassán, Komáromban, Rimaszombatban, Losoncon, Rozsnyón, Léván, Somorján és még sok más helyen bezáratta, úgyhogy a magyar közönség azóta nem tud magyar könyvhöz jutni. Magyar újság, hetilap vagy folyóirat 1945 óta nem jelenhet meg Szlovákiában, s a magyarországi sajtótermékek behozatalát szigorúan megtiltották és büntetik, 1945 óta semmiféle könyv vagy naptár sem jelenhet meg Csehszlovákiában magyar nyelven, úgyhogy a magyar közönség még a legelemibb emberi tájékozódástól, a naptártól és az imakönyvtől is el van zárva. Ezzel az anyanyelven való művelődés számára lehetetlenné van téve. A szlovákiai magyar városokban évtizedek óta és az első csehszlovák republika korában is fennálló magyar írók és pedagógusok szobrait, emléktábláit hatósági segédlettel 1945 óta egy szálig lerombolták és széttörték. így többek közt Jókai Mór komáromi szobrát és Tompa Mihály költő szobrát Rimaszombatban. Pozsonyban nem engedik meg, hogy az utca, amelyet száz év óta az ott lakott költő tiszteletére Petőfi utcának neveztek, ma is viselje a legnagyobb magyar költő nevét. Ez a szellemi és műveltségi elnyomás, amelyre a magyarság politikai magatartásával nem szolgált reá, s amelyet indoklás és ok nélkül vezetett be a mai csehszlovák „demokratikus" rezsim, bénítóan hat az egész Szlovákiában élő magyarságra. Kérjük a UNESCO kongresszusát, vegye fontolóra ezt a tényt. 238