Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

jogot. Elvették a magyarok üzleteit, amelyeket részben az idevonatkozó rendeletek értelmében az állam javára elkoboztak, részben pedig nemzeti gondnokokat állítottak rájuk. Elkobozták a magyar földbirtokosok földbirtokait és a nagyobb gazdák földbirtokait szintén. 1945 júniusában bezárták az összes magyar iskolákat: óvodákat, elemi népiskolákat, középiskolákat és szakiskolákat egész Szlovákia területén, úgyhogy azóta magyar anyanyelvű gyerek nem járhat magyar tanítási nyelvű iskolába. Ezáltal a magyar analfabéták száma ijesztő mértékben felszaporodott az egész ország területén. A magyar közművelődés lehetőségei a családokban is megszűkültek, mivelhogy Magyarországról semminemű nyomtatványt legálisan az országba behozni és terjeszteni nem szabad, s az ország területén meglevő magyar közművelődési járási és községi népkönyvtárakat, a társadalmi, kulturális, egyházi és jótékonysági egyesületek magánkönyvtárait mind elkobozták és zár alá helyezték. A magyar lakosságnak csak gyéren áll rendelkezésére rádió, amellyel a budapesti műsor révén összekötL«íésben állhat a magyar műveltséggel. A magyar egyházközségek egész sorában a magyar istentiszteletet rendeletileg betiltották, ami főleg a városokban rendkívül visszás helyzetet teremtett. Az 1946/47 telén végrehajtott és Csehországba irányított deportálás révén több mint 50 000 szlovákiai magyart szállítottak Csehországba, ahol ezek még súlyosabb helyzetben vannak, mint a Szlovákiában maradt magyarok. Az áttelepítéssel gazdasági, társadalmi és szellemi zűrzavar keletkezett az ország területén, amely egész Szlovákiára káros hatással van, a magyarok között pedig anarchikus jelenségek kútforrásává vált. A földet nem művelik kellőképpen, és a föld agrárhozama Szlovákia legtermékenyebb vidékein is jelentősen megcsappant. Az áttelepített magyarság száma kb. 30 000 ember, a jómódú rétegekhez tartozván, egyes vidékeken a vezető réteget vájta ki a falu társadalmából és annak életét és funkcióját megnehezítette. Mivel 1945 tavaszán Magyarország területére átmenekült a szlovákiai magyar értelmiség jelentős része, elsősorban tanárok, tanítók, lelkészek, ügyvédek, magántisztviselők ezrei: az ország magyarsága vezető és néppel törődő intelligencia nélkül maradt, és ezt követte a Magyar Kommunista Párt által Magyarországra hívott, a néppel érintkezésben levő magyar szocialista fiatalság is, úgyhogy a magyar nemzetiségű munkásságnak sincs megfelelő vezető rétege. A nyugdíjak fokozatos elvétele 1947 szeptembere óta ijesztő méreteket öltött, különösen tetézve azzal, hogy párhuzamosan vele elvették úgyszólván ugyanannak a társadalmi rétegnek - középosztálybeli nyugdíjasok, szegényebb magántisztviselők és öreg munkásproletárok - lakásait, amelyekből Pozsonyban, a Pozsonyhoz közel fekvő községekben, Érsekújvárott, Komáromban, Léván, Kassán, Rimaszombatban, Feleden, Rozsnyó, Ipolyságon és gyérebben egyéb városokban is karhatalmi segítséggel, más lakás juttatása nélkül, sokszor a legdurvább módon lakoltatták ki azokat a magyarokat, akiknek nincs kitelepítési fehér lapjuk. 234