Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

POZITÍV JELENSÉGEK 1. A ligetfalusi internálótábort 1946 szeptemberében feloszlatták. A Novákyban levő internálótáborból 1947 februárjában sikerült az utolsó magyar nemzetiségű internáltat kiszabadítani. 2. A magyar nyugdíjasoknak előlegként, a drágasági pótlék nélkül, bizonyos igazoló eljárás után fizetik a nyugdíjukat, habár ez nem általános, hanem csak egyénenként elbírált dolog és a legtöbbször minden egyes esetben nagy utánajárást követelő munka révén szerezhető meg. Az ún. egzisztenciális minimumot a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény alapján 1947 májusa óta több száz volt köztisztviselőnek kezdik folyósítani. Ez sem általános, minden egyes esetben eléggé nehéz utánajárással küzdhető csupán ki. 3. A református egyházban egyelőre sikerült biztosítani a magyar nyelvű istentiszteleteket, de a fiatalság, nem tudván olvasni, nem tud résztvenni a közös templomi énekben. Az ágostai hitv|allású] evangélikus gyülekezetekben csak némely helyen engedélyezte az egyházi hatóság ideiglenesen és átmeneti jelleggel, mintegy megtűrve, a magyar istentiszteletet. A római katolikus egyházközségekben a legtöbb helyen megmaradt a magyar istentisztelet, vagy pedig vegyesen, magyar és szlovák nyelvű istentiszteletet tartanak. Kivételt képez Pozsony, ahol 1945 szeptembere óta tilos a magyar nyelvű istentisztelet, sőt a belmissziós munka is, beleértve a temetést és az esketést is. Ugyanez a helyzet Kassán, ahol csupán egy kápolnában engedélyezték a magyar nyelvű istentiszteletet. Állandó súrlódásokat okoz a magyar nyelvű istentiszteletek és szertartások korlátozása Érsekújvárott, Losoncon, Léván, Komáromban, Rozsnyón, Rimaszombatban, Ipolyságon, Dunaszerdahelyen és Párkányban. A magyar nemzetiségű lelkészeket az iskolaügyi megbízottság kultúrosztálya máig nem igazolta és ennek fejleményeképpen 1945 májusa óta senki közülük nem kapja a kongruát. Főleg a református lelkészek egy része a szó szoros értelmében nyomorog családjával együtt. A katolikus lelkészek sorsa valamivel jobb, mivel egyegy lelkészről - családja nem lévén - híveik könnyebben tudnak gondoskodni. Az evangélikus magyar lelkészek három kivételével mind reszlovakizáltak, és ezeknek a kongruát most kezdik folyósítani. 4. A szlovákiai magyarság valamennyi társadalmi rétegének életrevalóságát és ügyességét bizonyítja az, hogy e szokatlanul durva és eddig ismeretlen elnyomás ellenére, alkalmazkodva a sanyargatás adminisztratív és társadalmi formáihoz, megismerve annak gyengéit és réseit, igyekezett pótjövedelemre szert tenni. így az állás nélküli értelmiség itt maradt része a legkülönbözőbb fizikai munkát végzi, vagy pedig a kereskedelmi életben talált helyet. Sokan nyelvismeretük, helyzetismeretük és modoruk révén elhelyeződtek magáncégeknél, és jövedelmükből fenn tudják tartani családjukat. 5. A határ mentén jelentős mélységben elterjedt három év óta a csempészet és a 235