Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

ezen a téren legfeljebb annyiban merültek fel, hogy a kereskedők a magyarok kiszolgálását halogatják, és a még később jött szláv nemzetiségűeket is előbb szolgálják ki. A ruházati cikkeknél már nehezebb a helyzetük. Itt már jegyekhez is csak nehezen és nagyon ritkán jutnak hozzá, a bevásárlásnál pedig megszokott az, hogy a cseh és szláv nemzetiségű személyek az áruhoz hozzájutnak, a magyart pedig a kereskedők elutasítják azzal, hogy elfogyott az árukészlet. Nagyon fájón érintette őket ezzel kapcsolatban a Podbořanyi járásban az, hogy a magyarok csak szombaton vásárolhatnak. Eredeti lakóhelyükről magukkal hozott és a Csehországban az első hónapokban még vásárolható textilkészletük jelenleg azonban még biztosítja számukra a megfelelő ruházkodást. Az a) és d) pontok alatt felsorolt tények szerint a Csehországba deportált magyarok szociális helyzete ha nem is kielégítőnek, de legalábbis tűrhetőnek mondható. Természetesen hozzájárul ehhez az a körülmény is, hogy nagy részük elhurcolásukkor magával tudta vinni az eredeti lakóhelyükön eladott ingóságaik ellenértékét, amivel átmenetileg szociális helyzetükön javítani tudtak. 2. KULTURÁLIS ÉLETÜK Amikor anyagi helyzetük elviselhető voltára vigasztalásképpen rámutattam, szinte csodálatos egyöntetűséggel hangzott válaszuk: „Nemcsak kenyérrel él az ember!" Igen, ez az, ami elkeseríti őket: semmi más biztosítva számukra nincs, mint a puszta anyagi lét. A kulturális élet legalapvetőbb megnyilatkozása is lehetetlen számukra. Vegyük akár az egyéni szabadságnak legminimálisabb kritériumát: a szabad költözködés és munkavállalás jogát, vagy nézzük az elemi kulturális életlehetőségeket az iskoláztatás és a vallási élet terén. a) A rabszolgaság intézményének évszázadokon keresztül ostromolt épületének utolsó bástyái is összeomlottak a jobbágyság megszüntetésével az H548. évi szabadságküzdelmekben. Az emberiség szentnek és sérthetetlennek jelentette ki az egyéni szabadság annyi vérrel kivívott jogát, s ha kellett - mint azt éppen a hitlerizmus elleni harcban bizonyította be - a legnagyobb áldozatokra is képes volt, ha azt az elvakult nacionalizmus - faji és más alapokra helyezkedve - népekkel, avagy néprétegekkel szemben elvitatni akarta. A csehországi utak mentén, a földeken szerteszét heverő német harci eszközök hirdetik: pusztul az, aki az emberi szabadságot megsérteni merészeli. Vajon milyen lelkülettel halad el munkája végzése közben ezen intő jelek mellett a deportált magyar? Ember, aki még ma is összerázkódik, ha az otthonból való elhurcolás emléke jut eszébe. Az az önálló magyar kisgazda avagy kisiparos, akit cselédsorba taszított a könyörtelen nemzeti gyűlölet. Legfájóbb pont a deportáltak életében ez a körülmény. Otthonukban, talán esztendők megfeszített munkájának eredménye229