Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)
képpen felkiizdötték magukat addig, hogy önálló, független tagjaivá váltak az emberi társadalomnak. „Négy hold saját földem volt - ezt sem úgy örököltem, hanem két kezem munkájával szereztem belőle két holdat -, és még 10 hold bérelt földdel dolgoztam. Szépen, becsületesen megéltem..." „Tessék megnézni ezt a kis családi házat, 10 évig küzdöttünk, verejtékeztünk a feleségemmel, amíg 1930. évben elkészült..." „Két pár lovat, négy tehenet hagytam otthon..." „Idegen van benne, idegen pusztítja azt, amit az én keserves munkámmal megszereztem..." „Ma cseléd vagyok!" Igen, ma cselédek! De még ennél is rosszabbak: rabszolgák. Elbocsátja őket esetleg a gazda, nem tud a munkahivatal sem újabb foglalkoztatást adni, de azért helyüket el nem hagyhatják. Kegyetlen, embertelen a munkaadó - ketten lettek már emiatt öngyilkosok a Podbořanyi járásban -, akadna olyan gazda, aki emberséges és szívesen alkalmazná is, nem mehet. Kiutalt áruk! Akihez beosztották, ott kell maradnia. Elbocsátja a gazda, talál megfelelő elhelyezést a kiszemelt gazda és ő is kéri ide a beosztását; nem, máshoz kell mennie. Iparos. Elhelyezkedhetne kedvezőbben a szakmájában. Nem lehet, mert a beosztott munkahelyén nem változtathat. - Egyéni szabadság még csak a legkisebb mértékben sem létezik számukra. Ok a XX. század rabszolgái, akiknek sorsa úgyszólván semmiben sem különbözik 2000 év előtti társaikétől. b) A rabszolgaság korszakában az általános iskoláztatás fogalma ismeretlen volt. A deportált magyarok gyermekei sem ismerik az iskolakötelezettséget. Legalább 50%ban egyáltalában nem járnak iskolába. Akik járnak is, azok sem sokra haladnak, mert hisz tanítóik részben nem is tudnak a nyelvismeret hiánya miatt, de részen nem is akarnak foglalkozni velük. Analfabéták lesznek belőlük. Még szerencse, hogy a szülők jó része - azokban a járásokban, ahol jártam, a felvidéki magyarság kulturálisan legmagasabban álló rétegével: mátyusföldiekkel (Diószeg, Taksony, Vízkelet, Hidaskürt, Nádszeg, Királyrév, Tallós, Szeli, Vezekény), Komárom környékbeliekkel (Keszegfalva) és Párkányi járásbeliekkel (Dunamocs, Bart, Kéménd) találkoztam - igyekszik otthon foglalkozni a gyerekekkel. Természetesen ez egy csepp a tengerben, és korántsem pótolja a rendszeres iskoláztatást. Hallottam olyan esetet is, amikor a rendeletek még abban az esetben is lehetetlenné teszik a magasabb iskoláztatást, amikor erre a szülőkben megvolna a hajlandóság. (Podbořanyban a gimnáziumba nem vesznek fel magyart.) c) A vallási élet az egyetlen, amely a súlyos sorsban szenvedő magyarság számára vigaszt és reményt nyújt. Sajnos, itt is olyan kevés lehetőségük van. Az egész hatalmas területen, ahol szétszórták őket, eddig állandóan kinn működött egy református, egy evangélikus és egy romjai] katolikus lelkész. A katolikus lelkészt a politikai hatóságok kifogásolása következtében az illetékes egyházi hatóság január ele230
