Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

töttségből ki akarnak szabadulni. Pedig a figyelmesebbek és komolyabbak több mindent tapasztalnak és tanulnak itt: így a műtrágyák intenzív használatát, az öntözőcsatornák használatát, az alapcsövezést, amit megtanulva fel is akarnak használni. A komolyabbja jó hírt szerez a magyar névnek, mert a magyar munka jelenleg jó márka Csehszlovákiában, és mindenütt dicsérettel emlékeznek meg a magyarok munkakészségéről, munkateljesítményéről, és sok helyen előfordul, hogy tisztán csak magyarokat alkalmaznak, mert a magyar szereti a földet, tud bánni vele és nem kell tanítani. Csodálatosan megélénkül bennük a honszeretet érzése. Nem is annyira földjükre, mint inkább Magyarországra vágyódnak, ahová kerülni minden álmuk, és az otthon képét gyötrő sóvárgással felváltja az emésztő sóvárgás a szabad magyar élet után. Otthonukban telepes lakik, földjüket más dolgozza be, marháikat, mezőgazdasági felszerelésüket elkótyavetyélik, hozzátartozóik elkerültek részint Csehországba, részint Magyarországra, így nemcsak testileg, de lelkileg is kiszakadtak az otthonból. Nyomasztó súllyal hat rájuk a kultűrközösségből való teljes kiszakadás. Gyermekeik vadon nőnek fel, és 90%-ban nem járnak iskolába a nyelv nem tudása következtében. Legfőbb olvasmányuk a Biblia és a Zsoltáros könyv, melyet mindegyikük magával hozott. így válik a Biblia a nemzeti szellem megmentőjévé, a lelki élet örök forrásává és szent Klenódiummá, amely lelki táplálékot nyújt. - Simogató érzésekkel fogadják az Élő Vizet (evangélikus) és a Református családot. Az Új Otthon sokak szemébe könnyeket csalt, mert 3 nehéz, bánatos esztendő után az első magyar lap, amely a mi kérdéseinkkel foglalkozik és a mienk. A lelkészi látogatásoknak nagyon örülnek, és hálásak, hogy az Egyház nem feledkezik meg róluk, akiknek életét ma a 263. Dicséret irányítja: „Egyedüli reményem, Úr Isten csak Te vagy." Mint szomjú vándorok, úgy szívják be az Élet Vizét, és csodálatos megtéréseknek, csodálatos Isten-kereséseknek voltunk tanúi. Sok olyannal találkoztam, aki éveken keresztül nem élt az Úrvacsorával, nem járt templomba, de most elhozta őt az Ige ereje, a magyar szó édes, bűvös varázsa. Katolikus testvéreinket is valami benső lelki kényszer űzi-hajtja a mi közösségeinkbe, és számonkérik tőlem a katolikus papot, hogy elvégezhessék szent gyónásukat. Nekünk, mint magyar papoknak legfontosabb a lelkek békéje és üdve, és megígértem, hogy papot szerzek nekik. Lelkipásztori látogatásaim alkalmával végiglátogatok mindenkit, felekezeti, politikai és társadalmi különbözet nélkül, mert csak egy keresztyén alapelv létezik: a szeretet. Megindító volt egy esti könyörgés Kyvalkán. Az esti áhítatra eljöttek a katolikusok is, és maguk is részt kértek az áhítatból, s a Zsoltárok váltogatták egymást Máriaénekekkel és a Miatyánk után elhangzott az Üdvözlégy, és könnyek csillogtak minden szemben, az elragadtatás könnyei. 218