Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)
Sub pondere oressit palma 1 - és én tudom és látom, hogy a kisebbségi tudat áldott légköre meghozza a magyar lélek revízióját, a magyar lélek tisztulását, amelyet a maga eredeti népi, nemzeti, szociális irányából kilendített egy világvihar, de amely teremtésre hivatott. 59 A pozsonyi magyarok tiltakozó levele a Magyar Rádió igazgatóságának Pozsony, 1947. október 28. A budapesti rádió tekintetes Igazgatóságának, Budapest Mélyen tisztelt Igazgatóság! Ma, 1947. október 28-án a budapesti rádió ünnepi műsorszámot közölt: a Csehszlovák Köztársaság nemzeti ünnepéről számolt be. Mi, pozsonyi magyarok, de valószínűleg nemcsak a pozsonyiak, hanem mindnyájan háromnegyedmilliónyian, akik itt élünk ebben a köztársaságban, elámulva és csodálkozással vettük tudomásul a magyar demokrácia rádiójának ezt a műsorszámát. Az volt az érzésünk, hogy a magyar jellemből végképpen kiesett a becsületesség és az öntudat,, amely egykor tulajdona volt. Mert csak így tudjuk megérteni, a becsületesség és az öntudat hiányával ezt a műsorszámot. Szégyenkeznünk és pirulnunk kellett önmagunk előtt és szlovák ismerőseink előtt, hogy ma, amikor harmadik éve a földhöz tiporva élünk itt minden emberi és nemzeti jogtól megfosztva, vagyonúnkból kiforgatva, jövedelmünktől úgyszólván teljesen elütve, megszorított kereseti lehetőségek között, ma, amikor már házainkból és lakásainkból is kikergetnek, és egymásután rakják ki az utcára és az udvarokra a szegény gyötrött pozsonyi magyarok ingóságait, hogy lakásaikat Magyarországról idetelepített álszlovákok és ide beszivárgó szlovák hivatalnokok kapják, ma, amikor közel egy éve Csehországban 90 000 deportált magyar eszi a rabszolgaság keserű kenyerét, midőn nincs egyetlenegy magyar nyelvű iskolánk, és ifjúságunk erkölcsökben megromolva, nevelés, vezetés és irányítás nélkül gazdagítja az analfabéták számát Európában, ebben az országban, ahol a magyar írók és költők emléktábláit és szobrait egymásután szétzúzták és letörték, ahol a magyar könyvtára219
