Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)
50 Tóth Kálmán református lelkész jelentése a Cseh- és Morvaországba deportáltak helyzetéről Legutóbbi, 1947. május 13-i jelentésem óta több vonatkozásban figyelemre méltó események, változások történtek, amelyekről az alábbiakban próbálok beszámolni. Amint több alkalommal meggyőződtem, munkámat két oldalról is figyelemmel kísérték: szlovák, ill. cseh részről. Az egyházunk élén álló ún. Organizációs výbor (szervezőbizottság) tudomást szerezve tevékenységemről, tárgyalt ez ügyről, s úgy határozott, hogy - mivel én csak a magyar reformátusok lelkigondozását látom el Csehországban - olyan lelkészt küld ki, aki az ott levő - nagyon csekély számú szlovák református gondozását is ellátja, s engem visszarendelnek. Erre a velem, mint magyarral szemben való bizalmatlanságon kívül az is okot adott, hogy egyik kollégám feljött híveit meglátogatni és részükre istentiszteletet tartani, amit a politikai hatóság nem engedélyezett a Szlovákiából kért és kapott információ alapján. Az otthoni csendőrségnek ui. kifogásai voltak kollégám politikai nézetei ellen, s ezért úgy informálta a csehországi csendőrséget, hogy az kereken megtiltotta még a családok meglátogatását is. Az esetről jelentést tettünk, s így került az az OV elé, amely a fenti határozattal reagált erre a jelentésre. Ettől eltekintve más részről érthető, hogy mint politikailag megbízhatatlan magyarnak működését, gyanakvással kísérik csehországi tevékenységemet. Jelenleg az a helyzet, hogy feljön az új szlovák lelkész is, de én is maradhatok. Előre még nem tudom, milyen befolyással lesz ez munkámra. Más oldalról a csehországi csendőrség figyelteti állandóan munkámat. Bizalmasan érdeklődtek háziasszonyomtól és a házbeliektől prágai lakásomon, hogy ki vagyok, mit csinálok, nem tartok-e titkos gyűléseket? Komáromban is széleskörű nyomozást indítottak és vezettek le előéletemmel, politikai felfogásommal kapcsolatban, a prágai belügyminisztérium utasítására és egy általa összeállított kérdőív alapján. Egy alkalommal megidéztek az országos csendőrparancsnokságra, s megbízatásom felől érdeklődtek, írást kértek. Ekkor mondta az illető referens, hogy az ország különböző részéből érkeznek hozzá jelentések látogatásaimról, tevékenységemről. Több helyen, amidőn istentiszteletre vagy más alkalomra többen magyarok összegyűltünk, a rendőrség igazoltatott és érdeklődött, miért vagyunk együtt, ki vagyok, milyen megbízatásom van stb. Meg kell azonban jegyezni,, hogy mindenütt udvariasan jártak el, nem gorombáskodtak, s mihelyt megkapták a szükséges információt, 211
