Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)
13 Terjedelmi-anyagi okok miatt - a kiadóval együtt jól tudom: bár magyarázható, összességében mégis megérthetetlen módon - kényszerűen kimaradt a kötetből a kor csehszlovákiai magyar memorandumirodalmának három - mennyiségi és minőségi szempontból is egyaránt - csúcsteljesítménye: Szalatnai Rezső, Peéry Rezső és Fábry Zoltán külön-külön is nagy terjedelmű, együtt egy külön kötetet is kitevő emlékirata. Talán valamelyest enyhítheti az olvasó hiányérzetét, hogy mindhárom esetben több helyen és új kiadásokban is hozzáférhető szövegekről van szó. 4 6 Minden bizonnyal eljön majd az idő, amikor e szóban forgó legfontosabb memorandumok egyéb dokumentumok mellett - egyetlen közös kötetben is olvashatók lesznek, s emellett a három iker-írás is - Szalatnai, Peéry és Fábry memoranduma - nemcsak szlovák nyelven kap közös kötetet, 4 7 hanem magyarul is. Az iker-írás minősítés Szalatnai, Peéry és Fábry memorandumaival kapcsolatban nem a véletlen szülötte. Az eddigi ismeretek alapján valószínűsíthető ugyanis, hogy a három jóbarát írása nemcsak hogy nagyjából egy időben, hanem közös ötletből fakadóan, egymással összehangoltan, egy tervezett közös kötetbeni megjelentetés szándékával íródott. A kérdéses írói emlékiratok keletkezésének körülményeit és egymással való kapcsolatát két korábbi írásomban is érintettem; 4 8 lényegük, hogy íróink szóban forgó memorandumai egyaránt az 1945/46-os esztendő fordulóján, illetve 1946 tavaszán, s több utalás szerint egy, a budapesti Valóság által megjelentetendő könyvsorozat vagy könyv számára íródtak. 4 9 A három memorandum tematikailag is illeszkedik egymáshoz, kiegészíti egymást: mindhárom a csehszlovákiai magyarság addigi huszonhat-huszonhét éves történetének más-más időszakát, szeletét veszi szemügyre, miközben Szalatnaié az 19181945 közötti évek eseményfejlődését foglalja össze, Peéryé az 1938-1945 közötti szakasz történéseit nagyítja ki, Fábryé pedig a jogfosztottság elutasítására, a „kollektív bűnösség" vádja indokolatlan voltának bizonyítására helyezi a fő hangsúlyt. (Persze, ezek az időbeni határok korántsem értelmezhetők mereven, s bőven vannak átfedések is e memorandumok között.) Emellett stílusukat, hanghordozásukat tekintetbe véve is eltérnek egymástól - a szerzőik közötti alkatbeli különbözőségek következtében - ezek az emlékiratok. Szalatnai történetileg hiteles sorsvázlatot ad, Peéry az események logikáját vizsgálja visszafogott hangon, míg Fábry hangja a szenvedélyes vitatkozásé, a megbántottság, értetlenség költői hevületű kifejeződéséé. Mindez szintén utalhat arra is, hogy a három íróbarát - akik a kérdéses időben, tehát az 1945/46os esztendő fordulóján Magyarországon is a három legkomolyabb tekintélynek számítottak a csehszlovákiai magyar írók közül - előre eltervezte, úgymond, „megkomponálta" a lehetőségként fölmerülő kötetet (sorozatot), elosztva egymás közt a megírandó területeket, vonatkozásokat. A három nagyszabású és példaértékű vállalkozás 16
