Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)
közül - melyek egyúttal a (csehszlovákiai) magyar esszéírás legjobb lehetőségeit is jelzik - végül is egyedül csak Peéryé látott napvilágot a maga idejében nyomtatásban; Fábryé, mint tudvalevő, kéziratban terjedt egészen 1968-as megjelenéséig, 5 0 illetve szerzőnk szlovák fordításban megküldte a cseh és szlovák értelmiség számottevő képviselőinek, míg Szalatnaié befejezetlenül és egészen 1990-ig kéziratban, a feledés homálya által rejtve maradt. 7 A három író-tekintély memorandumának közvetlen környezetét egy olyan, mint említettem, egészen a legutóbbi időkig ismeretlen és teljes egészében még ma sem feltárt emlékiratirodalom jelenti, amely - szerzőinket tekintve - átfogja a csehszlovákiai magyar értelmiség (társadalom) egészét. A cseh és szlovák, valamint magyarországi, illetve külföldi jeles politikusoknak, diplomatáknak és közéleti személyiségeknek, kormányzati és közigazgatási szerveknek, társadalmi, szakmai és karitatív szervezeteknek címzett memorandumok, beadványok, helyzetjelentések és -elemzések, megoldási javaslatok és tiltakozások - mint három írónk esetében is - részben magánemberek, részben pedig különböző - Csehszlovákiában, sőt Magyarországon is működő - illegális (és féllegális) csehszlovákiai magyar szervezetek, alkalmi társulások nevéhez fűződnek. Ez utóbbiak, amelyeknek létezéséről és működéséről a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójáig szintén nem lehetett tudni - s tevékenységük feltárása ma is az elején tart, zömmel érdekképviseleti és érdekvédelmi, érdekérvényesítési önszerveződések voltak -, a már említett Magyar Végrehajtó Bizottság, továbbá a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség, a Szlovákiai Magyar Antifasiszták Szövetsége, illetve Magyarországon a Szlovákiából Kiutasított és Elmenekült Demokratikus Magyarok Tanácsa, de akadt köztük például karitatív célokat szolgáló (Magyar Segélybizottság) vagy éppenséggel irodalmi-művészeti csoportosulás (Szent György Kollégium) is. Nemegyszer azonban egy-egy feladathoz kötődő alkalom, a megszólalás, cselekvés, tiltakozás belső kényszere sorolt egymás mellé időre-órára egymástól egyébként feltehetően távol álló embereket. Egyszersmind találhatunk példát ezeknek a legtöbbször egymással párhuzamosan, egymás „köreit" nem zavarva, időnként azonban - valljuk be - egymás ellenében is dolgozó szervezkedéseknek az együttműködésére, közös fellépésére is. A szóban forgó szervezetek, testületek életkorra, nemre, vallásra, társadalmi hovatartozásra, eszmei és világnézeti meggyőződésre való tekintet nélkül képviselni és képviseltetni tudták a csehszlovákiai magyar társadalom egészét; a polgári liberális, a kereszténydemokrata, a jobboldali konzervatív, a nemzeti, illetve a baloldali, szociáldemokrata, sőt, kommunista értékrendek és ideálok egyként megjelentek bennük. Hasonlóképpen, mint ahogy a legkülönbözőbb vallási felekezetekhez, hitközösségekhez tartozók 17
