Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

Kik azok a szlovákok, akik ma fontos szerepet játszanak? Helyi vagy megyei bizottságok tagjai. Elegendő olvasni a szlovák lapokat, a Cast és a Pravdát, kölcsönösen vádolják egymást, kiemelve a mai vezetőség fasiszta múltját, oly nagy pontossággal kifejtve, hogy míg a világ bármelyik országában már az illetékeseket megbüntették vagy távozni kényszerítették, addig Szlovákiában minden a régiben maradt. De mindezen ellentétek ellenére megegyeznek ezek az újságok abban, hogy a zsidókat üldözni kell. Ebben a kérdésben bizonyos megegyezés van a pártok között is. Kölcsönösen segítik egymást, mikor arról van szó, hogy megakadályozzák azt, hogy a deportálásból visszatért vagy csehszlovák háborúban megsebesült zsidók viszszanyerjék régi gyáraikat, üzleteiket, melyeket időközben szlovákok igényeltek ki. A deportáltak hiába igyekeznek visszaszerezni vagyonukat, régi fasisztákat találnak vagyonuk birtokában, de most ezeket národný správcáknak hívják, azaz állami hivatalnokok, akiknek a garázdálkodása minden képzeletet felülmúl, sőt a szlovák hatóságok is támogatják őket. Következetesen nincsenek a zsidók még régi ingatlanaik telekkönyveibe visszavezetve. Nem kerülhetnek vissza régi gyáraik birtokába, kinullázták őket azzal az ürügygyei, hogy a birtokos megszakította vállalata vezetését több mint egy évre, s ez alatt az idő alatt engedélyük érvényét vesztette. Természetesen ezek az urak, akik határoznak a kölönböző bizottságok ügyeiben, személyes anyagi érdekeiket követvén, minden lehetőt elkövetnek, hogy meggátolják az új törvények érvényesülését. De mégis sok kegyetlenkedés van, amely[ek]nek semmiféle anyagi színezete nincs, pl. a zsolnai, az eperjesi, homonnai és tapolcsányi pogromok. Miért ütik a szlovák katonák a mi zsidó bajtársainkat fényes nappal az utcán? Sok zsidó van, aki csupán az amerikai szeretetadományokból él. A szlovákok még ezeket az adományokat is fosztogatják, megrabolván jogos tulajdonunkat. Ma is azoknak a régi fasiszta állami tisztviselőknek a terrorja alatt kell élnünk, akik százával ölték meg azokat a bajtársainkat, akiknek nem sikerült Magyarországra szökniük, vagy a partizánokhoz csatlakozniuk. Fosztogatnak és ütnek minket annak ürügye alatt, hogy partizánok voltak. Mikor visszatértünk az idegenből a határra, elvették csomagjainkat, amiket az amerikaiaktól kaptunk. Sokszor megtörténik, hogy mikor a deportáltak Svédországból a szlovák határra érkeznek, a szlovák katonák megfosztják őket minden vagyonuktól, azzal a fenyegetéssel, hogy ha nem írnak alá egy nyilatkozatot, hogy felajánlják holmiaikat a Köztársaság szegényeinek, újból internálva lesznek. Kiűznek saját házainkból és azokat „správcáknak" adják. Csak egy kis fejezetet idéztünk szenvedéseinkből, mégis mindenki megértheti, hogy nem mi vagyunk a hibásak, mikor azt mondjuk, hogy nem akarunk tovább szlovák régime alatt élni. Eddig szó nélkül szenvedtünk, de most már nem tudjuk tovább elviselni ezt az örökös üldözést. - Évszázadokon keresztül jó barátságban éltünk a magyar kormány alatt a dél-szlovákiai magyarokkal, akik feltétlen népi többséget 134