Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - III. " Ali győzelem-ünnepe van ma" (1541-1594) - 2. Jobbágyélet a hódoltság alatt

elfoglalt területeket a magáénak tekintette, a föld használóitól természet- és pénzbeli adót követelt. A jobb módú telkes jobbágyoktól harácsadót hajtott be. Szigorú törvény írta elő: „Aki házán, szőlején és földjén kívül, marháit, házán belül lelhető holmiját és hordaiban levő borát számítva 300 akcsét érő ingósággal rendelkezik, annak évenként 50 ákcse harácsadót kell fizetnie." Az ötven akcse egy forintnak felel meg; nagy pénz volt ez, hiszen akkoriban egy jó ökör hat forintot ért. Törvénybe iktatta a török az „iszpendzsé"-t, a kapuadót: „Az a rája, aki harács-adó fizetésére képes, vagyis házán, szőlején és földjén kívül marháit, házán belül lelhető holmiját és hordaiban levő borát számítva 300 akcsét érő ingósággal rendelkezik, földesurának kapuadó címén Szentgyörgy napkor 25 akcsét fizessen." (Ennyiért meg az idő tájt két bárányt lehetett venni.) E két adófajtán kívül minden rája (keresztény alattvaló) minden terményéből tizeddel tartozott török urának. Mit termesztettek ekkor falumban? Búzát, amelyből 82 kejl erejéig fizették a tizedet. Egy kejl körülbelül a véka fogalmának felel meg, huszonöt-harminc kiló gabonát jelent. A falu összbúzatermése a levont tized alapján, nyolcszázhúsz kejl (véka) körül mozgott. „Kevert"-en búza—árpa vagy búza—rozs értendő ; az évi termés tizenkét—tizenöt mázsa lehetett. Gabonaneműkön kívül ismerték a lencsét (talán a borsót), a káposztát és hagymát. Tized fejében, mivel a „pinté" valószínűleg a másfél liternyi pintnek felel meg, 425 liter mustot kellett a töröknek beszolgáltatniuk. A szőlők évente tízszer ennyi bort hoztak a falunak. A török szokások a borivást ugyan tiltották; ám a katonák nem vetették meg az isteni nedűt. Takáts Sándor művelődéstörténeti dolgozataiban olvasható, hogy az esztergomi törökök vezére holtrészegen ült a lován... S nemcsak jót húzott, hasznot is húzott a borból a török. Törvény írta elő, hogy szőlős falvakban két hónapig és tíz napig monopóliumot kell tartani; vagyis a rája nem árulhatja borát addig, míg a kincstáré el nem fogyott. Némely bortermelő vidéken szokás volt a bornemissza török földesurat kosár szőlővel is megajándékozni; 1580 körül „kosárpénzként" minden szőlőtulajdonostól két-két akcsét hajtottak be. Az állattartásról csak annyit árul el az összeírás, hogy 78