Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - III. " Ali győzelem-ünnepe van ma" (1541-1594) - 2. Jobbágyélet a hódoltság alatt

vannak a falumbéliek tulajdonában méhek és sertések. Egy sertés értéke húsz akcse volt; a tized alapján tehát a pásztóiak 1570-ben tizenhét disznót tartottak: minden háznál lehetett egy-egy. Juhokról viszont — melyek után ugyancsak járt a töröknek báránytized — nem szól az összeírás; ezek szerint nem voltak még a faluban. Nem tudunk következtetni a szarvasmarha- és lóállományra sem, lévén a török törvények szerint adómentesek, egyik sem került be az összeírásba. A rét, a kincstári birtok részeként, a törökök tulajdonában volt. Egy szekér széna tíz-húsz akcsét ért; a kimutatott jövedelem szerint évente tehát négy-nyolc szekér szénát kaszálhattak róla. Értékes adalék a malomra vonatkozó közlés. Az egykori kétkerekű vízimalom nyomai, mohlepte cölöpmaradványai nyári alacsony vízálláskor a mai napig elő-előbukkantak a nemrég betemetett öreg Ipoly medréből, melynek ez a része a Malom nevet viseli. Érdekes fényt vet a hódoltsági állapotokra az a tény, mely szerint a malom gyermekkorunk eszményképének, Dobó Istvánnak a tulajdonában, viszont Mahmud bej esztergomi mírlivának („zászló urának") a használatában van. Töröknek, magyarnak egyaránt becses és nélkülözhetetlen volt a malom: gabonáját mindkét fél ott őrlette, óva az építményt. Falum malma ezt annál inkább kiérdemelte, hogy kétkerekű volt, s egész évben járt. (Ez utóbbi abból állapítható meg, hogy egykerekű és fél évig működő malomért csupán ötven akcse adót szedett a török.) Harács- és kapuadón, terménytizeden kívül a török minden egyéb alkalmat megragadott arra, hogy pénzt csikarjon ki a hódoltsági terület emberéből. Minden harácsadóra kötelezett családfő mezei bírságpénzként (marhái okozta károk megtérítéseként) két-két akcsét fizetett évente. Szedtek pénzt hordóadó fejében is. A menyasszonyadó a házassági engedély díja volt. Ha özvegyasszony ment férjhez, harminc akcsét kellett fizetni; lányt a duplájáért vehetett magának a vőlegény. A hódoltság alatti kétféle adózás jellegzetes bizonyítéka az esztergomi érsekség 1571—1573 közötti bevételeinek jegyzéke is. Egyik tétele szerint az Ipolypásztóból, Perőcsényből, Tölgyesből, Szakállosból, Vámosmikolából, Gyarmatból, Szokolyából és Henyero (?) faluból álló tizedkörzet bérlete (előre 79