Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VIII. Jeles napok, ünnepnapok - 5. Íróünnep, könyvháttérrel

annak köszönhető, hogy a hangulatok és a szellem krízise még nem érkezett el az Ipoly-völgyre. A művészpár sokáig együtt maradt az ünneplőkkel, majd vasárnap reggel tizenegy órakor hagyta el városunkat. Indulás előtt az önmagától egybegyűlt fiatalság lelkes éljenzés közben búcsúzott a fejedelmi vendé­gektől, akiknek emlékét a ma élő generáció örökre szívében fogja tartani. Móricz Zsigmond egyéni kvalitásai, roppant tehetsége és ugyanolyan szerénysége a magánéletben, szimbolikus utat szab a mai magyar lélek számára. Nagyon jó volt, hogy a ma­gyar toll nagy mesterében, akit egész Európában tisztelnek és becsülnek, az embert is megismerhettük. Így még kedve­sebb az emlék, még nagyobb a hatás és örök életű lesz a reá való közös emlékezés." Számítsuk le e cikkből — szellemében az időtávlat kínálta józan számvetésnek •— a lelkes felhangokat, a kisvárosi sajtó­termék túlzásait, fújjuk le róla a vidékiesség porát. Alulnézet­ből — nem a város „előkelő képviselői"-nek, nem a „bájos fiatal úrilányok"-nak, hanem a parasztnépnek a szemszögéből •— aligha fogadhatjuk el ugyanis azt az állítást, hogy „a han­gulatok és a szellem krízise még nem érkezett el az Ipoly­völgyre". Hiszen a könyvvásárlás (amely a mai falu életében sem tömeges jelenség, az időközben megteremtődött anyagi s a jelentősen javult szellemi előfeltételek ellenére sem) a két háború közötti években ritka, különös, sőt különcködőnek tartott paraszti passziónak számított. Legyen a háznál, mert hasznos ismereteket közöl, kalendárium; legyen Biblia, zsol­tár, esetleg — ugyancsak vallásos buzgalomból — egyházi lap: Orgonaszó, összefogás. A szlovenszkói magyar sajtó országos napi- és hetilapjait legföljebb a falusi értelmiség képviselői, a pap, a jegyző, a tanító fizették elő. Az iskolázottság, a mű­veltség alacsonyabb szintjén álló parasztemberek zöme, be­zárkózva a szűk horizontú faluvilágba, nem nyitotta meg lelkét a betűk előtt. Sokan még ha akarták, sem nyithatták volna meg: falumban ugyanis — amely pedig a maga módján művelt község volt, élénk műkedvelői és népnevelői élettel -— még 1938-ban hetvennégy analfabétát írt össze a soros népszámlálás. Könyves emberek, szenvedélyes olvasók — s ez már a kép 458

Next

/
Oldalképek
Tartalom