Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - V. Édesanya-nyelven - 3. Szó-kincseim

Pálannya: disznó vastagbelének legvastagabb része. Pampuska: fánk. Pandái: víz alatti üreg a folyó partjában: sír oldalfülkéje. Papaj: a „papajká"-kat

y kislibákat terelik-hívogatják így: „Papaj, papaj, papaj!" Papanc: gyomnövény, folyóka. Papmacska: fákon élősködő szőrös hernyó. Pattantyú: halhólyag. Pimpipáva: a letépett, behasított szárú gyermekláncfűnek gajdolásztuk: „Pimpipáva, zsugorodj a számba!" Pipiske: a búbos pacsirta neve. Polozsnyik: tojás, melyet azért hagynak a fészken, hogy tojjon oda a tyúk máskor is. Poplik: nagyobb méretű, hátra vehető fonott kas törek, szalma szállítására. Posztát: földterület olyan hossza, melyet kapáláskor egyegy fordulónak jelölnek ki. Prücsök: tücsök helyett prücsköt mond az ipolypásztói ember; Prücsöknek nevezi a falu egyik szőlőhegyét is. Rekenyö: gyerekfogak alá való kedvelt ropogtatnivaló: sóska fölmagzott szára. Sajdít — sejteni kezdi; ért, konyit valamihez: „Nem sajdít az hozzá az égvilágon semmit." Sánc: nem földhányás; ellenkezőleg: árok. Sétyérkál: csoszogva jár-kel, téblábol valaki körül. Sódar: disznó felfüstölt hátsó combja. Sotyó, sotyol: prés, melyen a szőlő zúzalékából nyomatják ki a mustot. Szakajtat: egy tagban levő földdarab bizonyos része. Szederina: földiszeder. Tokiász: szálka halban. Tokolyó: a kaszakő, vagy ahogy falumban mondják, a „fenko" tokja. Tökít: eltüntet; úgy eltesz, hogy nem talál meg: „Hova tökítétted a pápaszémét?" Trozsnyik: kukorica lemorzsolt csöve, „torzsik"-ja. Tukacs óró: pisze orrú. Tukma: orrhangú. Tüttüs: disznógyomor; sajtot töltenek bele. 358