Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - V. Édesanya-nyelven - 3. Szó-kincseim

Előget: az az ember teszi, aki rossz helyre állva elveszi más elől a világosságot. Früstök: az idősebbek néhány évtizede még mindig ezt ettek, nem pedig reggelit. Gamba: vastag ajak; jelzőként a „gambás szájó" szókapcsolatban fordul elő. Gázol: mielőtt őrölőt használtak volna, gázolták, lábbal taposták a szőlőt. Gyüle: limlom, kacat; folyó ághordaléka; rendetlenség. Hándzsalókogyik: az az ember teszi, aki fölhánytorgat a másiknak valamit, aki keresi az alkalmat a kötekedésre. Hátor: disznó tarja. Ház: szoba; „esőház": tisztaszoba. Hericsköl: amit a kakas tesz a tyúkkal. Híves: az árnyék szó rokona, főnév is tehát, nem csak melléknév. Isztri: ami alá beállnak, ha esik az eső; vagyis: eresz, eszterhaj. Isten tehenkéje: a bodobácsbogarat nevezi így a népi metafora: a fekete pöttyös vörös mezei poloskát. Játó: üres, kihasználatlan hely földdarab végén; lakott területtől messze eső hely. Kajdász: az „úriasnak" érzett kiabál helyettesítője. Kákabutyka: magasra növő, sásféle vízinövény buzogánya. Kigyelmed: régen az öregeket nem magázták, hanem kigyelmedezték. Kísálógyik: gyerekre mondják, ha izeg-mozog, nyugtalankodik, nem találja a helyét. Kacabaj: dolmány. Falum egy gazdájának, őrhegy Gyulának oly díszes dolmánya volt, hogy még az 1943-as ipolysági néprajzi kiállításon is közszemlére állították. Ugyanitt kínált látnivalót az érdeklődőknek az a menyasszonyi kacabajka is, amelynek tulajdonosa özvegy Veres Sándorné volt. Kóbász: nyomok a bőrön bottal, szíjjal való durva verés után. Lívó: cigány teknősök által faragott nagy, boroshordóra helyezhető fatölcsér. Mácsonya: szúrós gyomnövény, aszat. Meghegeszt: síró gyermeket megvigasztal. 357