Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - V. Édesanya-nyelven - 3. Szó-kincseim

szó-kincseimet fogom majd rakosgatni, gyűjtendő, megőrzendő szavait az ipolypásztói népnyelvnek. Hogy mi van ebben a tarisznyában? A „babkú"-tói kezdve a „zsúzsár"ig számtalan főnév, melléknév, ige; ritkán használt, de az idősebbektől szerencsére még hallható tucatnyi ízes szó. Lássunk közülük néhányat! Babka: zsúptető készítéséhez kötött szalmacsomó; kis kéve. Baktat: lapos kavicsot a víz színén szökdeltet. Balog: a balkezes ember jelzője. Bénge: a tőkén felejtett szőlőfürt neve; bengézni: betakarítás után a földeken felejtett terményt begyűjtögetni. Bizgat: piszkál, ingerel. Borzáng: a földi bodzát nevezik így. Buró: borulat: „De nagy buró gyün onnan!" Butykászni: bukdosni, alámerülgetni a vízbe, mint a libák, kacsák. Büsseng, büssenygőnyi: bukfenc, bukfencezni. Cépka: eredetileg a szövőszékre kötött két vékony, hosszú léc neve; átvitt értelemben a vézna, vékony termetű ember jelzője („cépka nyövéső gyerek"). A cipó amellett, hogy kis kenyér, pattogatni való kukorica ki nem pattogott szemét is jelenti, mi több: hátbaütést is. Estéli cipó — azt a gyereket csúfolták így kergetőcskéző társai, akit a fogó utolsóként vágott hátba. Cömbő: szőlőfürt néhány szemből álló része; kis csomó. Csaja: cserebogár; csajáznyi: tavasszal cserebogarat űzni a réten. Csandarít: csavar, csavarint; a már említett babkákat rozsszalmából „csandarították". Csapnyi: tehéntrágyás-agyagos vízbe mártott kóccal agyagtalajt simítani: „kicsapnyi" a kiskonyhát. Csíklábon jár: óvatosan, lábujjhegyen lépked. Csinger: a gyengébb minőségű, vizezett bor neve. Csinvatt: erős szövésű, huzatnak való vászon. Csomoszlyófa: szőlő összezúzására szolgáló erős, villaszerűén ágas fa. Dolka: palacsintatésztából készült, féltenyérnyi, kerek, lapos tésztaféleség, tarkedli. 356