Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - IV. "Gólya, gólya vaslapát…" - 2. Áldott állapotban

gondjaira bízták a gyermeket; jobb híján meg nagyobb testvérre, aki bizony sokat kínlódott a „nyirhe" (nyűgös) kicsivel. Akiknek erre sem volt lehetőségük, „nagyobbacska lyánkát" fogadtak föl, hogy mossa a pelenkákat s vigyázzon a gyermekre, míg az anya részes aratóként hajlong a földeken. „Oszt amit keresett, keveset, abbó is ráment a lyánka fizetésire. De hát akkor olyan világ vót." Meg olyan, hogy a csecsemő, ha már eléggé megerősödött, ki-kikerült a házból a mezőre. „Tudod te, mi az a hintafa? Hát ez otthonró kivitt karókká kiszőt; leállították a karókot a fődre, a főső részeket X álakban égybekötöttík, rája meg abroszt erősítettek. Fa alá helyéztík, árnyíkba. Vót olyan hinta is, hogy faágra kötöttík az abroszt. Oszt abba téttik a gyerekét. Az anyját még, aki a főd túsó felin járt, majd megette a fene; mer olyan hírek is jártak, hogy mikor mentek a gyerekét mégníznyi, má egy kíjó lógott a fáró föléje, lé a tejszagra." A menyecskére s a család munkaképességére váró gondokbajok ellenére előbb-utóbb persze még a lázongó anyósok s apósok is belenyugodtak „Isten akaratába", várva, hogy az „onoka", rendje szerint a természetnek, megérkezzék. Találgatták-jósolgatták, fiú csöppen-e közéjük vagy pedig leány. Ha a várandós asszonynak „hegyes a hasa", kislány születik; ha „széles a csípeje" vagy ha tovább hordja a magzatot, akkor „gyerek" jön napvilágra. A koraszülést elkerülendő, terhes asszony vigyázzon, hogy meg ne fázzék, hogy sósat ne egyék, s hogy „még né emějje magát". A terhességhez, szüléshez fűződő sokféle archaikus szokáscselekményt ugyan már a két háború között sem gyakorolták egyazon hittel és meggyőződéssel minden háznál („én is csak az édésanyámtó hallottam ilyesmikét, mondtam is neki, józan gondókodású református ember ilyenékbe nem hisz" — mondta egy hetvenen túl járó adatközlőm), a hozzájuk fűződő magyarázatok, értelmezések azonban viszonylag eleven formában maradtak fenn szinte máig, s mint különféle „tilalmak" élnek az emlékezetben. Az analógiás jellegű tilalmak közül a legismertebbek: terhes asszony párosával ne fogjon meg semmilyen tárgyat: ne egyen kettes cseresznyét, összenőtt szedret (epret); ne vigyen odébb egyszerre két szakajtó kenyeret. Ha e tilalmakat megszegi, ikrei születnek. Ne menjen a várandós halottnézőbe, ne néz335