Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - IV. "Gólya, gólya vaslapát…" - 2. Áldott állapotban

rogjanak róla — meg kell felelnie mindenképpen. Már csak amiatt is, hogy a parasztcsaládban nemcsak helye, hanem a munkamegosztás folytán küldetése, számtalan feladata van a gyermeknek is. Nem csupán gond, segítség is az egy idő után. Füvet szed, legeltet, állatokat hajt és terel, kapálgat; tizennégy-tizenöt esztendős fiúgyermek már szánt, pár év múlva pedig az aratókaszát fogja kézbe. Leánygyermek segít a ház körül, végzi a „hozd ide, vidd oda", „szaladj ezért, szaladj azért" munkát; serdülőkorában kapál, kötelet csavar aratáskor, gereblyéz, szedi a markot. Ellensúlyozva a mértéktelen, népességapasztó egykézést, a fenti okok együttesen azt a vélekedést alakították ki falum paraszttársadalmában, jó és célszerű dolog az, ha az embernek van egy-két „család"-ja. 2. ÁLDOTT ÁLLAPOTBAN Idős adatközlőim véleménye szerint az örömbe, amely az áldott állapotba kerülést kísérte, vegyült — különösen először várandós menyecskéknél — egyfajta szégyenérzet, sokszor pedig bizonyos félelem is. A két háború között falum számos parasztemberének életformáját még a nagycsaládi szervezet határozta meg: egy portán élt két, sőt gyakran három felnőtt nemzedék is. Após, anyós természetétől függött, hogy beleszólnak-e a fiatalok életének, családi eseményeinek alakulásába. Akik nem tartották nagyobb becsben a gyermekeket, vagy sokallották számukat, akik mindenekelőtt ingyen munkaerőt láttak a menyecskében, azok előtt bizony a várandós anya, míg csak tehette, titkolta a terhességet. „Csak ha má púposított a gyerek, akkor mondta még." Inkább vállalta a kemény, napkeltétől napnyugtáig tartó munkát, mintsem azt, hogy a „dologtól" való húzódozást vessék a szemére, s hogy vádakkal illessék: jobb szeretne a bölcső körül téblábolni, mint kapát húzni, markot szedni kint a földeken. A szemrehányások elkerülése, másrészt pedig egyszerűen az el soha nem fogyó munka miatt a várandós fiatalasszonyok szinte a szülésig dolgoztak, s utána is igyekeztek minél előbb kivenni részüket nemcsak a ház körüli, hanem a mezei munkából is. Egyéves kora után az „öregmama" (dédanya) 334