Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - III. Asszonymunkák - 4. Kendermunka

Mikor a négy élettel így végérték, Minden értékes holmit összeszedtek. Mint valaki jól végezte munkáját, Ráadásul felgyújtották a csárdát. Tűz láttára összejöttek a népek, Ekkor látták e borzasztó esetet. Jéggé fagyott az embereknek vére, Sűrű könny jött mindenkinek szemébe. A világnak minden kóbor zsivány át összeszedte csakhamar a zsandárság. Akasztófán fognak velük végezni, Nem fognak ők soha többet gyilkolni. Fölidézve e három — egymástól stílusban, érzelmi hangoltságban és témában egyaránt különböző — dalt, amely érzékeltet tán valami szülőfalum hajdani dalkincsének gazdagságából, Manga János néprajzkutató szavai jutnak eszembe. „Érdekes tulajdonsága az Ipoly menti falvaknak — írta a harmincas években —, hogy a civilizáció gyönyörűen megfér a tradíciókkalEgy-egy negyven év körüli férfi, állapította meg Manga, ismert vagy nyolcvan-száz népdalt; az asszonynép pedig még ennél is többet. Többek között az összejárás, az „összemesélés" ama lehetőségeinek köszönhetően is, melyeket éppen a tollfosztó és a fonó kínált a népdalkincs megőrzése és továbbadása számára. 4. KENDERMUNKA Mi készült vászonból a két háború közötti időszak önellátásra berendezkedett, kismesterségeket és háziipart űző paraszttársadalmában? Ünnepi ruhanemű falumban már nemigen; köznapra való ing, az idősebbek által nyaranta szívesen viselt bőgatya, kötény, szoknya alá való pendely viszont még bőven, meg lepedő, dunyhahuzat, törülköző, konyharuha, törlőrongy, abrosz, számtalan kisebb-nagyobb terítő. Zsákok és ponyvák, kisebb méretű „ponyus"-ok alapanyagául a durvább szövésű 322