Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - II. Faluvilág - 3. A gazdaréteg

a Társaság; a további gabonamennyiséget negyedévi részletekben vásárolta föl. Ez ugyan jót tett az Ipoly menti gazdáknak; az az intézkedés viszont, amely szerint a Társaság a gabona felvásárlási árát a fővároshoz viszonyított távolság szerint szabta meg, veszteségként érintette őket. E furcsa árpolitika következményeképpen állhatott elő az a helyzet, hogy míg 1935-ben Léván 150 korona egy mázsa búza átvételi ára, addig Ipolyságon már csak 148 ... (A sörárpáért szintén 110, a zabért 104 korona körüli összegeket fizettek 1935-ben vidékünk lévai, zselizi, ipolysági, oroszkai átvevőhelyei.) A cseh tőke érdekeit védő, egész Szlovákiát sújtó gazdaságés árpolitikai intézkedések természetesen a magyar parasztságot sem kímélték. Szlovákiában több olyan adónem maradt érvényben, amelyet Csehországban (mivelhogy az korábban nem volt része Magyarországnak) vagy nem is vetettek ki soha a népre, vagy pedig amelyet, lévén félfeudális jellegű, a köztársaság megalakulásakor eltörölt a polgári rend. A „republika" első esztendeiben például Szlovákiában behajtották a vagyonadót, Csehországban viszont nem. A kereseti adó itt tíz százalék volt, ott csupán négy. Űj adónemnek számított 1918 után tájainkon a húsadó: sertésvágás engedélyezéséért tizenkét koronát kellett fizetnie a parasztnak. Súlyos tehertételként jelentkezett a (szintén igazságtalanul, nem egyenlő mértékben kiszabott) szeszadó. Kétszáz literig a bortermés adómentességet élvezett; azon túl azonban literenként, mint 1935-ös adatok ránk hagyták, 1,60 Kč-t kellett fizetni — akkor, amikor egy kiló fehér otelló ára mindössze egy korona volt, egy kiló oltott szőlőé 1,50, s amikor az újbor árának (3,50—4,50 Kč) még a harminc százaléka sem fedezte a literenkénti adót. Múltbúvárlásaim során kezembe akadt egy „adóbeszedési napló", amely szerint K. L. huszonhárom holdas ipolypásztói gazda 1936-ban 613 korona adót fizetett. Ebben az összegben a boradó nem foglaltatik benne. Márpedig — lévén falumban majd mindenki szőlőbirtokos — bora mindenképpen volt, s inkább több, mint kevesebb ötszáz liternél. Ez esetben viszont az „állami egyenes adót" és a szeszadót egy jó tehén eladásával sem tudta betakarni. S ez még csupán a csehszlovák adóteher, annak sem valamennyi formája. K. L.-nek — mint minden olyan falumbeli, minden olyan 299