Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - II. Faluvilág - 4. Gazda szeme hizlalja a jószágot

Ipoly menti embernek, akinek birtokait kétfelé vágta az államhatár — ráadásul kétfelé kellett adóznia. 1927-ig koronában, ezt követően pedig — terményének egy részét odaát adva el — pengőben fizette be a vámosmikolai jegyzőségen a Magyarországnak járó adót. Jobbágyteleknyinél nem sokkalta nagyobb birtokának védőgátjai mögött önállónak, szabadnak tudta magát a gazdaember. Ügy volt szabad, mint madár a kalitkában. Azon belül úgy mozgott, ahogy személyisége: tudása, tapasztalata, gazdálkodó tehetsége, tervezőkészsége, jövőbe látása vezérelte, ö szervezte, ő irányította s nagyrészt ő maga végezte mindmegannyi munkafolyamatát a földművelésnek, az állattartásnak. Ám ugyanekkor sokféleképpen határozta meg életét a kalitkán kívüli világ, fölállítva a követelményt, hogy élelemmel lássa el, és — hívják bár azokat dézsmának vagy adónak — szolgálataival tartsa fenn a soros uralkodó rendet. A tehetősségnek viszonylag magas és kiegyensúlyozott szintjén élte meg a két háború közötti Csehszlovákia faluvalóságát a középparaszti réteg. Ám erejét megfeszítve kellett küzdenie azért, hogy birtokon belül maradjon, hogy földjeit megőrizze, s hogy a fő jövedelemforrásban, a gabonatermesztésben tartsa úgy-ahogy a lépést a gépesített, műtrágyát használó, kapitalizálódott nagybirtokokkal. Mi volt valójában a középparaszt számára a két világháború közötti időszak? Erőt, kitartást, szívósságot, állóképességet próbára tevő nagy versenyfutás. Olyan verseny, amelyben — Jócsik Lajos hasonlatával élve — ökrös vagy lovas kocsival kell a gépkocsit beérni. 4. GAZDA SZEME HIZLALJA A JÓSZÁGOT A hagyományos paraszti gazdálkodás rendjét a gabonatermesztésen kívül elsősorban az állattartás szabta meg. A két háború közötti Ipolypásztón, legyen szó akár kis, akár nagyobb gazdaságokról, nemigen tapasztalni a szakosodott földművelés jeleit. Dohány- vagy dinnyetermesztéssel elvétve ha foglalkozik valaki; virágzó kertészkedés, mint a Mátyusföld néhány községében, nem alakult ki. Kendert csak kicsiben, házi feldolgozásra termesztettek. Cukorrépával próbálkozott 300