Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - I. Bakatörténelem - 1. Előbeszéd egy dokumentumhoz- avagy az Idő faggatása

1. ELŐBESZÉD EGY DOKUMENTUMHOZ — AVAGY AZ IDÖ FAGGATÁSA Hol ér véget a múlt? Hol kezdődik a jelen? Üldögélek itt, rálátva szépen a falumra, magasan a főutcáját szembekapó szőlődomb tetején, üldögélek itt órák óta már, kiszakadva mintegy az én időmből, s belehullva a rejtett, a lappangó, a tudat alatt megbúvó időbe, az elődökről rám maradt emlékezetidőbe, üldögélek itt a jótékony csöndben, közepén az életkedvtől majd kicsattanó természetnek a buja zsendülésnek, mámoros virágzásnak, a bokrait, fáit, szőlőtőkéit a lankán zöldarany hullámokban lehömpölyögtető vegetációnak, kupolája alatt a kerek kék égnek, pufók kis felhők (angyalai a békességnek) villantják felém habcukor arcukat... — gyönyörű, gyönyörű ez a nyár! —; üldögélek itt, és azon tűnődöm, milyen lehetett az a nyár. Az a nyár, amelyet át ugyan nem éltem, de amelyek következményeit — a szülőföldet megrengető történelmi földlökések folytán — magamban hordozom mégis, mint ahogy magában hordozza a génjeibe kódolt érzelmek, érzések, indulatok és mentalitás folytán egy népnyi közösség is, élvén és halván itt, e huzatos táján Közép-Európának. Milyen lehetett az a nyár, amikor elkezdődött a jelen, a „boldog békeidők" álarcát levető XX. század? Távoli s közeli az a nyár. Bakatörténelmének első kiszemeltje, akinek falumban kezébe nyomta a behívót, a dédapám lett. Bakatörténelme első áldozatának a nevét, súlyos-feketén nézve szemébe az ég békességhirdető, naiv angyalka-felhőinek, sírkő őrzi a temetőben, tudatva, hogy P. Gy.-t, ki élt huszonhárom évet, s ki „hősi halált halt" 1914. december 23-án, a messzi Oroszhonból „Jó szülői hazahozták, Szülőföldjének átadták." S a többi háborús halott? P, Gy.-n kívül a másik harminchét? 254