Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - X. A gazdasors évtizedei (1850-1918) - 2. Változások a kultúrára

— Megüzenem én a feleségemnek, gondját viselje a két gyermekemnek, sem tüzérnek, sem huszárnak ne adja, mert abból lesz Magyarországnak rabja. A szomorú véget ért Csali Pista, nagyobbik rosszat cserélve föl kisebbel, inkább a betyárkodást választotta, mint a hajdani kegyetlenül kemény katonaéletet. Hosszú időn keresztül ennek emlékeit is híven őrizgette a nép, siratva bennük önmagát és fiainak kiszolgáltatottságát. Ennek mértékét megindítóan példázza az a történet, amely szerint falumban egyszer, réges-régen a kocsmaudvaron javában állt a bál. „Hát osztán egyszer csak gyün egy katona is, béát a táncosok közé a tánckor. Osztán a zapja is ottan vót a katonának, az is ěměnt mégníznyi a táncot. Hát mikor abbahatta a táncot a katona, odament, aszonygya a katonának: — Ki fija maga, öcsémuram? — Hát én bizony a Sípos Jánosé vagyok. — Hát akkor maga az én fijam, én még, aszonygya, a zapja vagyok! Tizenkét esztendeig nem látta, hát nem ösmerte meg a fiját. Hát a katonákot úgy fogdosták akkor, kötélve fogták meg a szógákot, és ugy vittík el katonának. Oszt tizénkét esztendejig, fijam, katonának lénnyi — úszik át adatközlő néném hangja méltatlankodásba —, hát az égy örök élet vót! Aki ěbújhatott, hát az mégméneköt, oszt aki meg nem, vagy széginyebb vót, vagy mi, hát asztat ěvittík. Tizénkét esztendeig katonának lénnyi, osztán mé? Semmit se kapott, csak azt a ruhát, ami akkor rajta vót, abba gyühetett haza. Hát tizenkét esztendejig nem látta még a szüleit, a gyerekeit, hát hunné fájt vóna; még hugyan ismerte vóna a zapja még?!" A századfordulón — pár évtized telt el csupán az úrbéresség megszüntetése óta — elevenen éltek, fölsajogtak még a jobbágykor emlékei, a kiszolgáltatottság keserű élményei, hol „igaz történetekében csapódva le (mint azt a föntiekben láttuk), hol pedig balladában, amely az osztálykorlátok áthágását követő úri „igazságszolgáltatás" elrettentő példáját tartotta fenn a kor kisemberének tudatában: 232