Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - X. A gazdasors évtizedei (1850-1918) - 2. Változások a kultúrára

Rézfokosa istencsapás, két szemének a sugara az égbéli villámlás A betyármondát megőrző adatközlő — bizonyítván, hogy a népi emlékezetben sajátos módon vegyül valóság és mese — úgy tudja, hogy Sisa Pista sorsa egy akol padlásán ért szomorú véget. Az utána induló pandúrt, mihelyst annak feje a létrán felbukkant, lelőtte. Üldözői erre cselhez folyamodtak: sapkákat tűztek föl szuronyra, Sisa Pista azokra lőtte ki golyóit. Az utolsót pedig, fölismerve, hogy kutyaszorítóba került, önmagába eresztette. A Honti Lapok egy cikkéből viszont az derül ki, hogy a híres futóbetyár élete másként alakult. Keresztapját, aki őt elárulta, megölte. Valóban túlvilágra küldött egy csendőrt is, aki elfogni próbálta őt. öngyilkos azonban nem lett. Pandúrkézre került, és Illaván ült huszonkét (másik cikk szerint huszonöt) kemény évet. Ezalatt volt ideje megjámborulni. Szabadulása után — betyárból lesz a jó pandúr alapon — vadőrnek csapott fel. Nagyoroszi, Bernece, Drégely környékén járta a börzsönyi erdőket, melyeknek legendás ifjúkora jóvoltából messze földön a leghíresebb ismerője volt. Az alábbi népdal főhőse ugyancsak Pista. De nem Sisa, hanem Csali: Esik eső, szép csendesen csepereg, Csali Pista a csárdában feszeleg. Csaplárosné, bort hozzon az asztalra, legszebb lányát állítsa ki strázsára! — Édesanyám, én a strázsát nem állom, mert jönnek a kakastollas zsandárok. Csali Pista ezt nem vette tréfára, felvágódott bársony lova hátára. Felvágódott bársony lova hátára, elvágtatott a rovnói oldalba. Lova lába megbotlott egy gyökérbe, Csali Pistát ott fogták el fektébe! 231