Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - VII. Sallay György prédikátor faluja (1800-1828) - 2. Egy kis illem- és erkölcstan

kodj! Tudjad, följebbvalód nem kényszer folytán „tisztelendő", hanem — micsoda eszmei mélyrétegekbe világít be e finom nyelvi-logikai árnyalat! — elsősorban érdemei, másodsorban a magad önként kinyilvánított megbecsülése folytán neveztetik „tiszteletes"-nek. A reformációnak az emberi méltóságról vallott tanítása oly mélyen gyökeresedett meg falum lakóiban, hogy lombja esetenként plántálójára: magára az egyházra is árnyékot vetett. A gyülekezetét jól ismerő, Ipolypásztón négy évtizedet szolgáló Sallay György ezt jegyezte be krónikájába: „Az itt való nép sokat tűrő, szenvedő, a felső személyeket megbecsülő és hűségesen fizető. Mégis, úgy a mások, mint a magam tapasztalása szerint, ezt a két főhibát fedeztem fel bennük, hogy 1. amint idegenek a templombajárástól, úgy idegenek a köz számára való munkától is, 2. hogy függést nem ismernek, ki ki a maga bírája akar lenni.. Az erkölcsi profil alakításának másik vezérelve: tartózkodj mesterségesen előhívható örömöktől; ne fájjanak majd — nem tudhatod, mit hoz a holnap — a csalódások, megpróbáltatások. Tartsd távol magadtól a túlfűtöttséget, a túlzott érzelmi megnyilvánulásokat, az elérzékenyülést. Hogy falum ősi református családjaiban ez az életelv milyen szívósan élt, jól mutatja, hogy családi évfordulókat ünnepelni, név- és születésnapokat nagy hanggal tartani még századunk első felében sem igen volt szokás. Hagyd a hívságokat, élj egyszerűen! E kemény magatartás gyökerei a XVI. századig, a puritanizmus szellemének születéséig nyúlnak vissza. Életben tartásáért — a feddhetetlen erkölcs s a szüntelen szorgoskodás eszméjét hirdetve — falum egyházmegyéje is tett egyet s mást. Egy 1814-es határozatuk például eltiltja a gyülekezeteket a sátoros ünnepek harmadik napjának megtartásától, mivelhogy e szokás — melyet különben falumban, az 1774-es nagy tűzvészből való talpraállás emlékére, még századunk elején is tartottak — csak tobzódásra, részegeskedésre, fölösleges ünneplésre jó; kárát látja mind a munka, mind az erkölcs. Egy 1802-es egyházmegyei jegyzőkönyvben pedig ez a szigorú rendelet maradt ránk: „Minthogy a gonoszság a legfelsőbb polcra kapott az Ekklesiákban a Halgatók között, tehát determináltatott: Hogy a Káromkodókra, É j jeli Kóborlókra, Kortsmákban Járókra, Fonó Házat tartókra s gyakorlókra [értsd: a fonók185