Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - VII. Sallay György prédikátor faluja (1800-1828) - 2. Egy kis illem- és erkölcstan

ban táncolókra, mulatozókra — Z. Zs.] veszekedőkre, máso­kat rágalmazókra, betstelenítőkre, engedetlenekre, magokat a Templomban illetlenül viselkedőkre és egyéb rendetlensége­ket gyakorlókra nézve, azoknak meg fenyíttetésekre a Temp­lom mellett Kaloda legyen jel állítatva." Mivel a kaloda nem az egyház hatalmát jelképezi, hanem a bíróét, ejtsünk néhány szót falum közigazgatásának korabeli módjáról is. Ennek alapja Ipolypásztón a reformáció fölvétele óta az egyház, illetőleg a falut képviselő bírói-esküdti testület teljes jogegyenlősége volt. Ez a demokratikus hagyomány a XVII. században is folytatódott, sőt érvényben maradt a hű­béri korszak alkonyáig, 1848-ig. Miből állíthatjuk ezt ily bi­zonyosan? Abból, hogy régi egyházi iratokban, nyugtákban, elszámolásokban, vásárlási jegyzékekben a község ügyes-bajos dolgainak intézőjeként váltakozva szerepel hol a prédikátor, hol pedig a bíróvá vagy esküdtté előlépett jobbágyok neve. Az esküdteket a falu választotta meg. A bíróválasztás menete az 1770-es urbárium óta kissé bonyolultabb folyamat volt. A földesúr, mivel „ellenzéki" bíró nem lett volna számára kívánatos, magának tartotta fönn a jogot, hogy a bírói tiszt­ségre méltó személyeket kijelölje. Három bírójelöltet nevezett meg; a faluközösség közülük választhatott. A bíróválasztás időpontját a XVIII. század végétől a katonai évvel hozták összhangba, vagyis novemberre időzítették. Az esemény nagy ceremóniával járt. A tisztségéről leköszönő bí­ró átadta az újnak a hatalmat jelképező bírói pálcát, a falu pecsétjét, iratládáját. Mindezt a régi közélet kutatóitól tudom. Azt viszont, hogy a templomban összegyűlt sokaság előtt milyen esküt tett az új bíró, egy 1828-as szövegből: „Én, N. N., újonnan választott Pásztohai Bíró, Esküszöm az Élő Istenre az én igaz hitemben (...), hogy az én bírói Hiva­talomban és tisztemben, igazán, híven, serényen, szorgalma­tossan és tiszta Lelki esmérettel fogok el járni, a Tekintetes Ns Vármegyéhez, nem külömben a Méltóságos Urasághoz is, engedelmességgel fogok viseltetni; a közönséges dolgot mindenkor a' magam különös dolgainak eleibe teszem, a Hellységnek javát és akárminémű Jövedelmét magam hasznára nem fordítom, sem el nem vesztegetem, sem másoknak el vesztegetni nem engedem, ha nem mindenben 186

Next

/
Oldalképek
Tartalom