Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - VI. Képek a "második jobbágyság" korából (1711-1800) - 1. Fészekrakók

kezükben: mind a szántók, mind a rétek összterületének több, mint kétharmadát ők birtokolják, a szőlőknek pedig közel háromnegyed része van a használatukban. A vagyoni állapot egyazon társadalmi rétegen belül is lényegesen különbözhetett, őrhegy János jobbágy gazdasága húszköblös szántóból, nyolckaszás rétből, hatkapás szőlőből áll; az ugyancsak jobbágyi rangú Thot Balázs ezzel szemben mindössze kilencköblös szántó, háromkaszás rét és négykapás szőlő gazdája. Kassay István zsellérnek tizenkét köblös szántója, háromkaszás rétje, ötkapás szőlője van; Gal György zsellér viszont csak hatköblös szántón, kétkaszás réten gazdálkodik; szőleje nincs is. 1720-ban a királyi udvar, nem levén megelégedve az 1715-ös eredményekkel, újabb összeírást rendelt el. Ez az adózó családok jobbágy vagy zsellér voltát már nem tünteti föl; a falu népmozgalmáról, a tovább folyó benépesítésről azonban közöl adatokat, öt év alatt a háztartások száma huszonnégyről harmincháromra emelkedett; az 1715-ben felsoroltak mellé a Czene, a Hegedűs, a Csabrányi, a Lakatos, a Borbély, a Fogoly, a Veres és a Pásztor családok települtek be, a korábban ötször említett Tóth családnév pedig 1720-ban már hatszor fordul elő. A növekvő népesség újabb és újabb területeket vett birtokba a természettől. A szántóterület 271 köbölről 315 és fél köbölre nő, csekély mértékben a rétek rovására, főképp azonban annak köszönhetően, hogy kemény munkálkodással, szorgalommal a lakosok jelentős irtásterületeket tettek művelésre alkalmassá. Hangyaszorgalmú munka folyhatott mind a Máj-hegyen, mind a Prücskös-hegyen, hátrább szorult az erdő, eltűnt a bozót, a haszontalan vegetáció; helyére szőlő került. Területe a korábbi 73 kapásnyiról 116 kapásnyira nőtt. Ekkor már egy lakos sincs a faluban, akinek ne volna szőleje. Rétje — az újonnan betelepült Andreas Borbély kivételével — a jobbágyok és zsellérek mindegyikének van. Ugyanez mondható el a szántókról. Nagy föld- és szőlőterületek nem halmozódtak föl egyesek kezén (húsz-, tizennyolc, tizenhat köblös szántója, mint öt évvel korábban, már egyik jobbágygazdának sincs); a falu képét a vagyoni kiegyenlítődés jellemzi. Legbeszédesebb példája ennek Gregorius Batár esete. 1715-ben még 109