Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - VI. Képek a "második jobbágyság" korából (1711-1800) - 1. Fészekrakók

nincstelen zsellér, öt év múltán viszont már hatköblös szántón, kétkaszás réten, háromkapás szőlőterületen gazdálkodik. Mindkét összeírásból kitetszik, hogy Ipolypásztó gyarapodó, extraneusokat befogadó, új közösséggé ötvöződő népe kiheverte azokat a sebeket, melyeket a korábbi másfél évszázadban a török dúlás, a XVIII. század elején pedig a kuruclabanc hadjáratok ejtettek rajta. Annyi bú, baj és szenvedés után lehetősége nyílott rá, hogy gyökeret verjen a tájon, amely jó természeti adottságaival gabona- és szőlőtermesztésre, rétgazdálkodásra (s ezen keresztül állattartásra) is alkalmas, sokoldalú munkálkodást kínált számára. Az 1715-ös öszszeírás záradéka szerint a falunak ekkor kétnyomásos határja van. A szántóterület könnyen művelhető, és jól terem: egy köböl után mindkét forgó öt, sőt néha hat közönséges köbölnyi magot is hoz. Kitűnő eredmény ez, hisz az idő tájt háromköbölnyi termés is elfogadható eredménynek számított. A falu rétjeit az összeírás közepesnek mondja: egykaszás rét egy szekér szénát ad. Tűzifára való erdeje elégséges, legelői kielégítik a falu szükségletét. Szőlőhegyein egykapásnyi területen két és fél hordó bor terem; hordóként három forintért árulják. Vásáros helye ugyan a közelben nincs, de a messzebbi Bátot fölkeresik piaci terményeikkel. A vízimalom évi huszonöt forintokat jövedelmez a községnek, amelyben különben „mindenes mester" is működik. A falu egységes, vagyoni ellentmondásoktól mentes társadalma a kedvező természeti és gazdaságföldrajzi adottságok alapján azzal a reménnyel vághatott neki a fészekrakásnak, hogy élete végre jó irányt vesz. A remény azonban csalfának bizonyult, a jobb élet vágykép maradt csupán. Miért? A török kiűzése s a kuruc-labanc hadjáratok elcsitulása után egyszeriben nagyot ugrik a gabona, a bor, a vágómarha iránti kereslet. A földesurak érdekeltté váltak abban, hogy a jobbágyok ne csupán őket s udvarukat lássák el, hanem a telhetetlen piacot is. Lendületet vesz a majorsági gazdálkodás. A határterület kisebbik részét a jobbágyok telki állománya alkotja, másik részét pedig a nagy ütemben növekvő úri földállomány. Művelésének gondja a jobbágyság vállára nehezedik. A robotterhek nőnek, egyre nőnek. Heti háromszori szer járás sem elegendő már; ha az érdek úgy kívánja — márpedig a földesúr részéről úgy kíván110