Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Falat rögén a földnek

SZEMBEN A MINDENSÉGGEL Állni itt, az arany-ércben, a mindenség közepében, látni tűzsörényű eget, szironyos csillagsereget, hol a kínok vaskovásza szorítja a kancsal álmot, csontsajdító kínba rázza, megdermeszti a világot, azt az arcot, ami érző tükre rontó, vak erőknek, s marad önhúsába tépő tanúja kiforrt időknek. Jussa kétség, mulandóság, jegyese a féktelen űr, s akkor hal meg, hogyha békül, hogyha lelkét megbotozza, birkózva igázza sorsát, hull ereje áldozatra. Reszketni az arany-ércben, a mindenség közepében, fogódzni holt legendákba, éj csönd katedrálisába, hinni, ami hihetetlen, ami félelmet sugárzó, földöntúli kegyelemben szikrát csiholni a sárból, 95.