Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Falat rögén a földnek

békülni békétlenséggel, holtak bordáin taposni, cipót keleszteni vérrel, üszkös mezőn tántorogni földelve az igazságot, szülni új legendát bajra, hazudni a mennyországot világot ölelő jajra. Sajogni az arany-ércben, a mindenség közepében, szerelem bugyrába lökve fegyverkezni szép bűnökre, hinni verve győzelemben, alkudni megalkuvással, fuldokolni éj-szemekben eget sejtő mozdulásban, cipelni az elmúlást is, mely a csókot váltja vérre, elvetéltek zúzott arcát fantomfájdalomban égve, sorvasztó igába törve nyitni égre gyönge szárnyat, képzelt jövendőt bűvölve termővé csiholni ágat, mely gyümölcsét magra váltva építi dacos világát, burkot húzva igazára, védelmezi lombos ágát. Ragyogni az arany-ércben, a mindenség közepében, hunyorogva s lángra szítva, méretlen világra nyitva, űzni fényt tűz erejével, 96.