Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Falat rögén a földnek

KIS NÉPEK ÜLNEK TENYEREMBEN Kis népek ülnek tenyeremben, kis népekért kiált a csendem, fölöttük lomha, terhes ég, hétországnyi, csak egy marék. Fülelnek pisla tűz körében, bánatok sűrű erdejében, zivatar forr, zokog, csitul, ők csak merengnek szótlanul. Vad szél hajlítgat fagyos ágat, jaj, ha most összebújhatnának, szívet szívhez, mellhez mellet, melegítsen a lehelet. így kéne élni, egy gomoiyban, egymásért fájni egyre jobban, szeretőbben, ölelőbben, lelket virrasztó időben. 1976 127.