Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Falat rögén a földnek

Már egyre beljebb lejt az út, és ismeretlen tájakon viszem a képtelen gyanút. A lépteimben ő neszez, ki ellenemre készülődik, bokros szívemnek kést szegez. Én ő vagyok, s ő alkotóm, munkálja testem, alakítja, kigyúrja százszor új valóm. S mi nem akartam lenni, lassan hajlított arra hideg kénye, hiába űztem és tagadtam. Fél évszázadnyi út porából szigorú szemmel néz félém, s egyre komorabb daccal lángol. 116.