Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Falat rögén a földnek

A LÉLEK SZÓLT A lélek szólt: sodródtam pusztaságban, sötét és sűrű volt az éj, derengő csillagokat láttam, hirtelen megsápadt az ég. Valami szent rothadás virágzott, füstjébe csíkot vont a gyász, a rettenetes törvény leigázott, cseppekben dermedt meg a láz. A testem már kivált a gyötrelemből, csak én maradtam hű az éjszakához, tudtam, mozdul a szörnyeteg a csendből, s a mindenséget elnyeli a káosz. 1977 117.