A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Egyházi élet

EGYHÁZI ÉLET. Az egyházához hű felvidéki magyarságnak e téren kettős irányban kellett minden lelkierejét igénybevevő harcot folytatni. Az egyik fronton a történelmi egyházakat gyűlölettel tekintő, szabadkőművesek által vezetett csehszlovák állam ellenében kellett védekezni, amely államban a hangadószerepet az Oroszországból visszajött atheista legionáriusok játszották. Ezek az állam alapítását a prágai Óváros terén álló Mária-szobor ledöntésével kezdették és folytatták a Felvidéken műemlékek, Krisztus-szobrok és keresztek rombolásával, templomok meggyalázásával. Ez a vallásellenes szellem áradt ki a Szokol-szervezetekbői is. Ezekből a körökből került a képviselőház asztalára az egyház és állam szétválasztását követelő törvényjavaslat és tőlük származik a huszitizmusnak olyan erőszakos propagálása, amelynek Husz János vallásosságához semmi köze nem volt, hanem az ő nevét csupán eszközül használta csehszlovák soviniszta és negatív céljainak szolgálatában. Hogy a Felvidék társadalmának és a magyarságnak milyen hatásos volt az ellenállása e mozgalommal szemben, arra nézve jellemző, hogy a bevett vallássá deklarált „csehszlovák nemzeti egyház" tagjainak száma az egész államban 1930-ig 793.385-re növekedett, a felekezetnélküliek száma pedig 854.638-ra, azonban ebből a Felvidékre csak 2309, illetve 6127 esett. Ezek is a Felvidéket elárasztó csehek közül kerültek ki. A ma-