A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Egyházi élet

71 gyarság néhány egészen szórványos esettől eltekintve, meg tudta őrizni érintetlenségét ezzel az államilag terjesztett métellyel szemben. Csehszlovákia közoktatásügyminisztériumának vezetése Habrmantól (1918) Dérerig majdnem állandóan szociáldemokrata pártminiszterek vezetése alatt állott. Az egyetemi tanárok kinevezésétől le a legtávolabbi Ruténia szögletében megüresedő tanítói állásig elsősorban az vétetett tekintetbe, hogy a pályázó milyen közel áll a marxizmushoz. Ha egyházával tényleges összeköttetésben állott, az rossz jelnek számított. Ezen az alapon például az egyetlen pozsonyi állami magyar tanítóképző tanfolyam tanárai a radikális baloldal legexponáltabb emberei voltak, akik sok egyházával, sőt nemzetével meghasonlott marxista fiatalembert adtak a még meghagyott magyar iskoláknak. Ugyanezek a körök irányították az állam egyházpolitikáját, sőt követelték maguknak annak az apostoli főkegyúri jognak a gyakorlását, amelyett II. Szilveszter pápa Szent Istvánnak adományozott a kereszténység buzgó terjesztése körül szerzett érdemeiért. Ezek a miniszterek pénzelték a „Volna Myšlenka" („Szabad gondolat") nevű radikális mozgalom röpiratait, amelyeket ezerszámra szórtak a magyarság közé. A féktelen egyházellenes izgatás miatt 1925-ben a pápa követe szakított is Prágával és csak az 1927. évi „modus vivendi" megkötése után lett az állam és egyház viszonya normálisabb. Az ellenséges indulatú államon kívül a magyarság másik nagy veszedelme volt azoknak a csoportja, akik az egyes egyházakba magyarellenes, illetve csehszlovákosítási szándékkal fészkelték be magukat és pedig vagy egyenesen a magasabb irányító helyekre, avagy pedig a Slovenská Liga propaganda-akcióin keresztül törekedtek megfélemlíteni a magyar lelkészeket és a magyar nyelv mellett kitartó hívőket. A felvidéki egyházak-