A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Kulturális élet - Kulturális szervezkedés és annak akadályai

47 nél (tartomány, járások, városok és községek) is kieszközölt részére segélyeket. Hasonló működést fejt ki Ruszinszkóban a Podkarpatská Rusi Magyar Színpártoló Egyesület. Az ennek keretében megalakult színi szövetkezet el tudta érni azt, ami szlovákiai testvérszervezetének nem sikerült, hogy e területre a színi koncessziót a hatóságok neki adják. A Pozsonyban székelő Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség, amelynek alapszabályait 1928-ban hagyták jóvá, Giller János elnök vezetése alatt öt fölemelő országos magyar dalosünnepséget rendezett: Losoncon (1930), Léván (1931), Komáromban (1933), Érsekújvárt (1935) és megint Komáromban (1938). Az 1934-ben alakult Podkarpatská Rusi Magyar Dalosszövetség munkácsi, ungvári és huszti dalosünnepségei, valamint nagyszöllősi, tiszaújlaki és beregszászi gyermek-dalosünnepei ugyancsak nagy nemzetépítő hivatást töltöttek be. A magyar diákság első egyesülete a brünni Corvinia volt, amelynek szervezete hasonló a csonkamagyarországi bajtársi egyesületekéhez. Az országos szervezkedés e téren is 1925-ben indult meg, amikor a három egyetemi városban: Prágában, Brünnben és Pozsonyban megalakultak a MAKK (Magyar Akadémikusok Keresztény Köre) egyesületek, amelyek kezdeményezésére jött létre 1926ban a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége, a felvidéki magyar egyetemi és főiskolai hallgatók csúcsszervezete. Ezt az egységre törekvést azonban a magyar diákság körében 1929 óta nagy ideológiai harcok zavarták meg. A rendelkezésünkre álló szűk terjedelem nem engedi meg, hogy e harcokról részletesen írjunk. Ezért csak azt emeljük ki, hogy ezeket a prágai magyar főiskolás cserkészek Szent György-köréből megindult Sarló-mozgalom indította meg, amely mindinkább marxista vizekre evezett át, sőt később nyiltan felkínálkozott a kommunista pártnak, ami azután e mozgalmat végleg diszkreditálta a nemzeti érzelmű magyar ifjúság