A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Kulturális élet - Kulturális szervezkedés és annak akadályai

48 körében és 1931-ben a Sarló megszűnik. Visszahatásképen megindul a rövidéletű Magyar Munkaközösség, amely határozottan magyar nemzeti alapra helyezkedik, majd a Széchenyi-reformmozgalom, mely szintén hamarosan kimúlik. Nem tud gyökeret verni az „Egyenes Úton" című folyóirat körül tömörülő és az egyetemes nemzeti gondolatot kihangsúlyozó csoport, valamint a baloldali Táncsics-kör, a liberális Eötvös-kör sem. Nagyobb hatást csak a katolikus diákság Prohászka-körei váltanak ki, amelyek szép céljukat, a társadalmi osztályok, az értelmiség és a munkásság közti egyetértést munkatáborok útján igyekeznek megteremteni. A sok bukdácsolás és a gazdasági válság azonban lassan elveszi a diákság kedvét a „mozgalmaktól". A magyar társadalom a diákság felkarolására mái 1926-ban társadalmi bizottságot szervezett, amely néhai Grosschmid Géza szenátor vezetése alatt Prágában, Brünnben és Pozsonyban magyar diákmenzákat létesített, illetőleg menzasegélyeket osztott ki a diákság között. Ez az akció 1932-ben a Csehszlovákiai Magyar Főiskolások Mensa Academica Egyesületének megalakulásával intézményes formát öltött. A Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség 1928ban alakult meg. 1936-ban 133 tagegyesület és 8 tagszövetség tartozott hozzá. Elnöke Révay István, majd Bárczy Oszkár. A középiskolás magyar diákok szervezésével különösen a Csehszlovákiai Magyar Cserkészszövetség foglalkozott. A szövetség munkáját újabban a magyar paraszt- és munkásifjúságra is kiterjesztette nemre való tekintet nélkül. A mozgalom központja a komáromi bencésgimnázium volt. Az ott kiadott „Tábortűz" című cserkészlap körül csoportosultak a cserkészirányú ifjúsági írók. A két főszervező, Mrenna József és Biró Lucián, kezdettől fogva azon munkálkodott, hogy a Magyar Cserkészszövetség teljesen önálló legyen, ezt azon-