A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Politikai küzdelmek

41 tényszocialista és Magyar Nemzeti Párt (röviden Egyesült Magyar Párt), amelynek elnökévé Jaross Andort, ügyvezető elnökévé pedig Esterházy János grófot választották, míg az egységes párt parlamenti klubjának vezetése Szüllő Géza kezében maradt, aki eddig is elnöke volt a két párt közös parlamenti klubjának. A magyar egység gondolata diadalt aratott úgy a magyarság széthúzása, mint ama nemzetbontó törekvések felett, amelyek a csehszlovák kormány szolgálatában szinte az első pillanattól kezdve azon mesterkedtek, hogy a magyarságot megbontsák és azután teljesen Prágának szolgáltassák ki. A magyarság testén ugyanis kezdettől fogva bomlást próbálkoztak előidézni azok a törekvések, amelyeket „aktivizmus" név alatt szoktunk összefoglalni. Akár a Hodzsa vezetése alatt álló cseh agrárpárt magyar osztályát vesszük, akár a cseh szociáldemokrata párt magyar csoportját — 1924-ben az addig önálló magyar szociáldemokrata párt a csehszlovák szociáldemokrata pártba olvadt be —, akár pedig a más apró aktivista töredékeket, az aktivizmus nem azt jelentette, mintha ezek az ellenzéki magyar pártok mellett álló más magyar pártok volnának, hanem azt, hogy a magyar pártok mellett nem magyar, hanem idegen pártok magyar cégér alatt akarták a magyarság sorait megbontani. Az aktivizmus több volt, mint a két magyar párt ellenzékiségével szembenálló politikai irányzat. Az aktivizmus tágabb megnyilvánulásaiban (aktivista sajtó, könyvek, munkásakadémiák) a magyar egyének és tömegek asszimilációját tűzte ki céljául a csehszlovákizmusba, annak érdekei védelmére. A két magyar párt egyesülésének idején már igen fülledt volt a csehszlovákiai politikai légkör. A vihar közeledését jelezte az 1936 május 13-án 131. szám a. kelt és az állam védelméről szóló törvény, amely a határővben lehetővé tette a birtokok kisajátítását, a„megbízhatatlan" azaz