A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Politikai küzdelmek

26 A nyelvtörvényt egyébként úgy játszották ki a magyarsággal szemben, hogy a pozsonyi, kassai, rimaszombati, nyitrai és gálszécsi járásoktól, ahol a magyarság számaránya az 192

1, évi csehszlovák népszámlálás szerint is meghaladta a lakosság 20 százalékát és így e törvény alapján igénye volt a nyelvhasználati jogokra a bíróságok és közigazgatási hatóságok előtt, a magyar községek egy részét elcsatolták és szlovák községeket csatoltak hozzájuk. Azokban a járásokban pedig, ahol a magyarság ezek után is meghaladta a lakosság 20 százalékát, vagy éppenséggel a lakosság túlnyomó többségét alkotta, a törvényt csak kivételes esetekben hajtották végre. A törvény rendelkezései ellenére a bíróságok e járásokban is általában csak „csehszlovák" nyelven adták ki ítéleteiket és végzéseiket, az ügyészek e nyelven tartották vádbeszédeiket a magyar vádlottak ellen, a telekkönyvi bejegyzéseket csak e nyelven foganatosították stb. Alább ismertetendő népszámlálási hamisításaikkal 284 községben szorították a magyarság számarányát a 20% alá és fosztották meg a magyarokat attól a joguktól, hogy a községi hatósághoz magyar beadványokat nyújthassanak be, így többek között Pozsonyban, Kassán és Ungvárt is. Ugyanezekkel a módszerekkel a tartományi képviselőtestületek magyar tagjait is elütötték attól a jogtól, hogy minden ügyben saját anyanyelvükön szólalhassanak fel, sőt az ungvári tartománygyűlés egyik magyar tagját, R. Vozáry Aladárt karhatalommal vezettették ki az ülésteremből, amikor magyarul kívánt beszélni. A kisebbségi szerződés és a csehszlovák törvények megsértésével nem tűrték a csak magyarnyelvű cégtáblákat. Sőt az első időben a cseh légioniáriusok nem tűrték meg az utcai magyar beszédet sem és később is mindúntalan előfordult, hogy a cseh sajtó féktelenül izgatott a magyar szó ellen, anélkül, hogy a cenzúra ezt megakadályozta volna.