A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Politikai küzdelmek

POLITIKAI KÜZDELMEK. A Felvidék cseh megszállása, amely 1918 novemberében kezdődött és 1919 február végéig a színmagyar területen is nagyjában befejeződött, teljesen váratlanul érte a felvidéki magyarságot. A Bartha Albert magyar hadügyminiszter és Hodzsa Milán, a csehszlovák kormány akkori budapesti meghatalmazottja között 1918. december 6-án létrejött egyezmény a demarkációs vonalat még úgy állapította meg, hogy a magyar települési terület legnagyobb része nem került volna csehszlovák megszállás alá. Benes Eduard, a csehszlovák köztársaság akkori külügyminisztere azonban Hodzsa, sőt Masaryk ellenére a párizsi békekonferenciától mind nagyobb magyarlakta területek megszállására eszközölt ki engedélyt. Már Balassagyarmat és Miskolc is csehszlovák megszállás alá került és csak az ottani lakosság lélekjelenlétének köszönhető, hogy e városok is nem kerültek cseh uralom alá. 1919 májusában és júniusában a magyar vörös-hadseregnek sikerült a Felvidék és a magyar települési terület egy részét kiragadni a csehek kezéből, de az antant parancsára hamarosan ki kellett ürítenie. A Felvidék és vele együtt az 1910. évi népszámlálás szerint kerek számmal 1,071.000 magyar lakosa is cseh uralom lom alá került, amely közel két évtizedig tartott. Mindjárt a megszállás napján kezdetét vette a magyarság kíméletlen üldözése. A magyarok százait börtönözték be Spielberg, Theresienstadt, Illava stb. tömlöceiben pusztán nemzetiségük miatt. A magyar területeken elrendelték