A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

A felvidéki magyar társadalom egységének kialakulása

15 rammot adnak két pártban is, de a magyarság nem megy egységesen utánuk. Az elszakadás után Európaszerte az osztályszerveződés gondolata uralkodott, Csehszlovákiában s a vele szomszédos államokban, mint Németországban, Ausztriában, a szocialista pártok tartották kezükben a hatalmat. Az internacionális szocializmus legszebb virágzását élte s a magyar társadalmi osztályok osztályérdekeltségük révén megközelíthetőek voltak a csehszlovák osztályérdekeltségű pártok részéről. E légkörben, a történelmi fejlődés e pontján, a magyar pártok is iparkodnak kidomborítani osztályjellegüket, de mivel a nemzti gondolat ereje ekkor gyenge volt, a munkás- és parasztosztályok egy része a csehszlovák pártok felé hajlott, amelyek birtokon belül voltak s az érdekek érvényesüléséért látszólag többet tehettek. így indult el a hatalom az osztályszervezkedés köpönyege alatt a magyar lelkekeit. Parasztságunk legnagyobb sérelme volt Magyarországon a megoldatlan földkérdés. A csehszlovák kormány ehhez a kérdéshez radikálisan hozzányúlt. A magyar paraszt is akart a magyar földből. Csehszlovákiában a társadalmi osztályok szerint szervezett pártrendszerben az agrárpárt hatalmi körébe tartozott a földbirtokreform s ezért a magyar paraszti rétegek részben e párt felé orientálódtak. E párt földet ígért a parasztságnak, még pedig magyar földet. Érthető és menthető, hogy a magyar paraszt magyar földet akart s hogy azt úgy akarta megszerezni, ahogy a fennálló politikai rend azt lehetővé tette. A magyar felsőbb réteg politikai orientációja ebben a kérdésben tétovázó volt s olyan irány is jelentkezett, amely nemzeti szempontból ellene volt annak, hogy a magyarság földigénylőként jelentkezzék. A csehszlovák kormányhatalom azonban kevés földet adott a magyaroknak. A földosztást fokozatosan hajtotta