A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)
A felvidéki magyar társadalom egységének kialakulása
16 végre s így a magyar parasztság reménye ébren maradhatott, hogy egy későbbi időpontban még földet kaphat. Ezt a reményt a csehszlovák agrárpárt egy ideig ki is használta. A lefoglalt földek egy részét húsz év alatt sem osztották föl s a politikai agitáció újra és újra megcsillogtatta az újabb földosztás reményét. A magyar parasztság azonban a nemzeti élet legbiztosabb alapja. Akkor is, mikor a csehszlovák agrárpárt legitimációja volt a zsebében, a szíve tiszta magyar volt. A magyar földet akarta magának, amelyet a magáénak tudott minden jogon. Mikor azután a földreform révén a csehszlovák imperializmus csúf arca napvilágra jött, a magyarság e része az idegen pártból visszatért a magyar párt kereteibe. Parasztságunk az új állam első évtizedében gazdasági konjunktúrában élt. A búza ára (400 Kč) jelezte ezt s a paraszti gazdaságok nagyobb invesztíciókat engedtek meg maguknak, még hitelre is. Mire a földreform végetért, vége volt a konjunktúrának is. A búzaárak leestek, az adósság megmaradt. A csehszlovák agrárpropaganda megtörött a valóságon. De a magyar szervezkedés is elindult. Az 1925. év jelenti körülbelül a fordulatot, mikor a magyar társadalom magára talál s gazdasági és kulturális szervezkedését is elindítja. Ez a szervezkedés a magyar parasztságra épít s a nemzeti erők összegyűjtését szorgalmazza. A magyar falu helyzete mindinkább rosszabb lesz. A földosztás révén a földmunkások kenyértelenné válnak, egy részük a faluban nyomorog, más részük elindul idegen városokba. A városok perifériái megtelnek magyarokkal s a falu erkölcse elbillen. A faluból a fölemelkedés teljesen lehetetlen. Az iparosok mind visszaszorulnak a városokból, mert az üzemekben a többségi nép embereit helyezik el. A hivatalokban, magán- és közhivatalokban egyaránt az idegen elem kapja meg a
