A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Mit hoz magával a felvidéki magyarság

135 meghirdette, de a magyarságot nem részesítette benne. Látta a magyarság, hogy hogyan festhet egy komoly demokrácia, de részét nem vehette ki belőle. Igényelte a demokráciát a maga számára is és ellenzéki harca a demokrácia igénylésében állott. A demokráciáért vívott harcban önmaga is demokratikussá vált, annál is inkább, mert a csehszlovák demokrácia magyarellenes gazdasági politikájával a társadalmi ellentéteket letompította a magyarságon belül s a nemzetiségi elnyomás a lelkeket közelebb hozta. Demokráciája azonban tiszta népi demokrácia volt, amelyet a hatalom birtokán kívül épített ki lelkében és társadalmában életének megvédésére. A felvidéki magyarság a hatalom ellenséges nyomása alatt építette életét. Csak a maga erejére támaszkodhatott. Uralkodó népből elnyomott néppé vált s szemlélete a saját társadalma felé fordult. Üjra és újra megvizsgálta önmagát, számot vetett anyagi és szellemi értékeivel. Nem kormányozták felülről és segítséget a hatalomtól nem várhatott. Társadalmi szemléletet kapott és szociális tudatot. A népben, annak rétegeiben, népi gazdasági erőkben, népi műveltségben látja a nemzetfenntartó erőket s nem a hatalomban. Ezért alakult ki benne a közösségi munkavállalás szelleme. Társadalma a hatalom segítsége nélkül akarja megépíteni szervezeteit, az egyén a közösségért vállalkozik munkára, áldozatokat hoz érte s nem vár mindent a hatalomtól. Tudatában van a munka nemzetmentő fontosságának s az embereket aszerint ítéli meg, hogy ki mennyi munkát vállal és végez a nemzet egyetemének érdekében. Ez az egyetlen értékmérője s nem becsüli, nem ismeri a címeket és rangokat. A közösségi érzés adja meg lelkének erős jellemvonását, a fegyelmezettséget. Az egész kisebbségi sors, de különösen az utóbbi idők heroikus fegyelmet követeltek tőle s e fegyelmet betartotta, mert tudta, hogy eredményt csak a fegyelmezett közösség egységes viselkedése hoz-