A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Mit hoz magával a felvidéki magyarság

136 hat. Politikai életében fiatal vezérei mellé teljes bizalommal sorakozott föl s ma teljes fegyelemmel kíséri további munkájukat a magyar állam keretében. Fegyelme nem langyos fejbólogatás, hanem harcrakész alávetettség. E fegyelmében szembenézett a cseh gumibotokkal és puskacsövekkel, kollektív fegyelme tele van egyéni bátorsággal és vállalással. Az állandóan hangoztatott szociális jelszavak világában a valóságos helyzet átélése és a jelszavakkal való összehasonlítása a józan realizmust alakították ki ebben a magyarságban. A fejlődés hívévé vált s visszafelé sem politikában, sem társadalmi életében nem fog menni. Lelkében, annak ellenére, hogy a cseh sovinizmus alatt sokat szenvedett, nincs sem gyűlölet, sem lebecsülés más nemzetekkel szemben. Realizmusa cselekvőképes, mert állandó tűzzel fűti lelkét a nemzeti érzés, amelynek legutóbbi óriási fellángolása nem szalmaláng volt már. Sorsa a történelmi erők hosszúlejáratú működését szemléltette előtte s visszatérésének ténye a magyar történelem folytonosságát bizonyította. A magyar történelmet érzi s vállalja e nép s cselekvéseiben a történelmi kötelesség szempontja döntő. Bár a húsz éven keresztül táji kötöttséget nem érzett oly mélyen, mint Erdély magyarsága, de most, a visszatérés pillanatában a húsz év alatt kialakult lelki közössége megtartásának vágya él a lelkében. A felvidéki magyarság úgy véli, hogy az anyaországi magyarságnak sokat segíthet az új ország fölépítésében s koncentrált erejét és hosszú szenvedésén átszűrt tapasztalatait az egész magyarság szolgálatába szeretné állítani. A felvidéki magyarság az anyaország magyarságával együtt akar munkálkodni a nagy és boldog Magyarország felépítésén.